Skip to main content

09.25 Állj meg az igazságban!

„Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek?" Galata 4,16

Amit Pál a galáciabeli keresztyéneknél tapasztalt, emlékeztet arra, hogy gyakran a mi barátaink is hirtelen ellenségeiknek tekintenek minket, ha nyíltan megmondjuk nekik az igazat. Az apostol megismertette ezekkel az emberekkel az Úr Jézust, és segítette hitben való növekedésüket. De később, amikor tévtanítók hatoltak be keresztyén gyülekezetükbe, Pál kénytelen volt figyelmeztetni a hívőket, vigyázzanak, mert az a veszély fenyegeti őket, hogy a törvénykedés kedvéért otthagyják Jézus Krisztust. Ez végül azt eredményezte, hogy hitbeni atyjukkal szemben ellenséges magatartást tanúsítottak.

Ilyesmi megtörtént már az ószövetségi időkben is. Illés mindig őszinte és egyenes volt Aháb királlyal szemben, amikor közölte vele Isten üzenetét. Mégis egy napon ezt mondta neki a király: „Te vagy az Izráel megrontója?" (1Kir 18,17). Valóban ő rontotta meg Izráelt? Nem, hiszen Illés volt Izráel egyik legjobb barátja! De hűségének az lett a jutalma, hogy vészhozónak bélyegezték.

Egy másik félelmet nem ismerő próféta Mikeás volt. Amikor Jósafát, Júda királya azt tudakozta, hogy nincs-e itt az Úrnak prófétája, akit meg lehetne kérdezni, azt felelte neki Izráel királya: „Van még egy férfi, aki által megkérdezhetjük az Urat, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak a rosszat, Mikeás az, Jimla fia" (1Kir 22,8). A király nem akarta az igazat hallani, és gyűlölte azt az embert, aki neki szemtől szembe megmondta azt.

Az Újszövetségben Keresztelő János volt az, aki megmondta Heródesnek: „Nem szabad együtt élned testvéred feleségével" (Mk 6,18). Ez megfelelt az igazságnak, mégis nagyon hamar odavezetett, hogy Jánost kivégezték.

Az Úr Jézus is kihívta maga ellen a zsidók gyűlöletét. És mi volt az oka? Az, hogy megmondta nekik: „De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki az igazságot hirdettem nektek" (Jn 8,40).

Thomas Jefferson írja: „Ha valaki minden gonoszságot ki akar kerülni, legjobb, ha megmarad a mindennapos kötelességteljesítés álmos rutinja mellett. Minden kérdésnek két oldala van, és ha az ember határozottan megáll az egyik oldalon, és sikerrel is dolgozik rajta, akkor mindazok, akik a másik oldal mellett döntöttek, természetszerűen ellenségeivé válnak, annál inkább, minél jobban érzik a másik sikereit."

Az igazság gyakran fájdalmat okoz. Ezért az emberek - ahelyett, hogy fejet hajtanának - inkább átkozzák azt, aki kimondja. Az Úrnak igazi szolgája azonban pontosan tudja, hogy ki kell mondania az igazságot, vagy meghal. Tudja, hogy a barát ütései annak hűségét mutatják, míg az ellenség csókjai csalárdak (lásd Péld 27,6).