Skip to main content

09.26 Istenben bízunk!

„Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baálnak." Róma 11,4

Isten sohasem marad tanú nélkül. Még a legsötétebb időkben is felhangzik egy hang, hogy világos bizonyságot tegyen Róla. Gyakran még a legszokatlanabb körülmények között is támaszt egy váratlan bizonyságtevőt, aki bátran kimondja az Ő nevét.

Az özönvíz napjaiban a földön lévő életet erőszak és erkölcstelenség jellemezte. De ott volt Noé, aki bátran kiállt az Úr mellett.

Illésnek úgy tűnt, mintha egész Izráel bálványimádóvá lett volna, pedig Istennek volt még hétezer embere, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt.

A szellemi élettelenség és erkölcsi romlás közepette lépett Husz János, Luther Márton és Knox János a történelem színpadára, hogy a Magasságos ügyét védelmezze.

Amikor feltalálták a távírót, az első üzenet, amelyet ily módon közvetítettek, így szólt: „Íme, mit tett Isten!"

Az Apolló 8 űrhajó az első holdutazásról 1968 karácsony estéjén visszatért. A fedélzetén lévő három asztronauta felváltva felolvasta az 1Mózes 1-10. fejezetét, és azzal zárták a felolvasást: „Mi pedig, az Apolló 8 legénysége, azt kívánjuk önöknek, hogy Isten áldja meg mindnyájukat a jó Földön."

A hitetlenek dühös tiltakozása ellenére az Egyesült Államok postája kibocsátott egy Apolló 8-as bélyeget az 1Mózes 1,1 szavával: „Kezdetben...".

Az USA pénzérméin ez a felirat olvasható: „Istenben bízunk." (In God We Trust)

Az ősi „Anno Domini" szavak, amelyeket a dátum megjelölésére használunk, arra emlékeztetnek, hogy az az év a mi Urunk éve.

 Még az ateisták is olykor tévedésből az Úrra hivatkoznak. Az 1979-ben Ausztriában tartott csúcstalálkozón így nyilatkozott egy ateista hatalmasság: „Isten sohasem bocsátja meg nekünk, ha most csődöt mondunk."

Létezik a világban bizonyos erkölcsi parancs, hogy Istenünket nyilvánosan el kell ismerni és dicsőíteni. Mikor a tanítványok Jézus Krisztust, mint királyt magasztalták, aki az Úr nevében jött el hozzájuk, akkor a farizeusok azt követelték Krisztustól, hogy utasítsa rendre és hallgattassa el tanítványait. Ő azonban így felelt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani" (Lk 19,40).

Fölösleges aggódnunk amiatt, hogy Isten nevét a jövőben valamikor nem fogják többé dicsérni, vagy Őneki nem adnak többé tiszteletet. Mert valahányszor az emberek halottá nyilvánítják Istent, Ő mindig ébreszt majd tanúkat, kik megszégyenítik az ellenséget, és megvigasztalják Isten barátait.