„Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim." Jakab 4,11
Ha nem is fordul elő ebben a bibliafordításban a „pletyka" szó, szó van itt gonosz szóbeszédekről, mendemondákról és üres fecsegésekről is. Magától értetődik, hogy az Ige ezt teljes egészében elítéli.
Pletykát továbbmondani annyit jelent, mint egy másik emberről olyan információkat terjeszteni, amelyek rossz fényt vetnek rá. Más szavakkal: az ilyen szóbeszéd aljas vagy barátságtalan. Többnyire titkolódzás is tartozik ehhez; az, aki a pletykát közli, nem szeretné, ha később megneveznék.
(Van erről egy jellemző történet két brooklyni asszonyról. Az egyik azt mondta: „Tilly elmondta nekem, hogy maga elmondta neki, amit én róla mondottam. Pedig megmondtam magának, hogy ne mondja el neki!" A másik így felelt: „Jaj, ez a Tilly olyan közönséges! Hiszen kifejezetten megmondtam neki, hogy egy szót se mondjon magának arról, amit neki elmondtam." Mire az első így válaszolt: „Igen, én Tillynek meg is mondtam, hogy semmit sem mondok el magának arról, hogy ő ezt elmondta nekem; csakhogy el ne mondja azt most neki, hogy én ezt elmondtam magának.")
Kevés olyan ember él e világon, aki még sohasem mondott negatív dolgot egy másik emberről. Kimondhatatlanul csodálom őket. Az egyikük azt mondta, hogyha egy másik emberről nem tud jót mondani, akkor inkább nem mond róla semmit. Egy másik elárulta, hogy mindig megkísérel a másik keresztyén emberben olyasmit felfedezni, ami őt az Úr Jézusra emlékezteti.
Pál hírt kapott arról, hogy a korintusiak viszálykodnak egymással. Ezért kérdőre vonta őket, és azt is megírta, hogy erről Khloé emberein keresztül szerzett tudomást (1Kor 1,11). Egészen biztos, hogy ezek az emberek nem pletykát meséltek el. Csak információt adtak tovább, hogy a problémát meg lehessen oldani.
Kemény szavakkal írt az apostol Hümenaioszról, Alexandroszról és Filétoszról (lásd: 1Tim 1,20; 2Tim 2,17), mivel ártottak Krisztus ügyének. Ugyanígy óvta Timóteust Fügelosztól, Hermogenésztől és Démásztól (lásd 2Tim 1,15; 4,10). Ezek olyan férfiak voltak, akik nyilván hátra tekintettek, miután kezüket az eke szarvára vetették. De ez nem pletykálkodás volt. Sokkal inkább fontos tájékoztatás a hívők számára, akik közösen harcban állottak a gonosszal.
Volt egy ismert prédikátor, akihez ha valaki azzal ment oda, hogy friss szóbeszédet meséljen el valaki másról, elővett egy fekete noteszt, és azt mondta az illetőnek, aki alig várta, hogy továbbadja a pletykát: mindent gondosan fel fog jegyezni, az információt adóval alá fogja íratni, és azután eljuttatja ahhoz, akiről szó van. Azt mondják, hogy noha ez a prédikátor százszor is kinyitotta ezt a fekete noteszt, egyetlen egyszer sem írt bele semmit.