Skip to main content

10.12 Kérd az Ő vezetését!

„De mindnyájan, akik tüzet szítotok, gyújtónyilakat gyártotok, saját tüzetek lángjába kerültök, nyilaitok tüzébe, amelyeket gyújtottatok! Az én kezem teszi ezt veletek, kínok közé kell jutnotok!" Ézsaiás 50,11

Mindent lehet éppúgy jól, mint rosszul csinálni, és ez különösképpen vonatkozik arra, amikor Isten vezetését keressük. A mai igeversünk a rossz utat írja le. Olyan emberről szól, aki tűzifát halmoz fel, s azután ezt a tüzet és égő nyilakat arra használja fel, hogy megvilágítsa az útját.

Szó sincs itt arról, hogy ez az ember megkérdezné az Urat. Viszont végtelen önbizalomról tanúskodik, hogy ő majd magától megtalálja a legjobb utat. És vakmerő függetlenségében teljesen a maga értelmére támaszkodik. Henley szavaival: „ő sorsának mestere, ura és saját életének kapitánya".

Csakhogy a következmények borzalmasak: „Az én kezem teszi azt veletek, kínok közé kell jutnotok!" Az ilyen ember, aki maga barkácsolja össze saját életét, szerencsétlenségbe rohan. Minden makacs és öntelt ember így jár. Tapasztalatból kell megtanulnia, hogy Isten útja a legjobb.

A 10. vers viszont leírja számunkra azt a módot, ahogyan megtapasztalhatjuk a helyes vezetést. Itt ezt olvassuk:

„Aki köztetek féli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére!"

Az ilyen embernek három ismertetőjele van. Először is féli az Urat, nehogy olyat tegyen, ami Istennek nem kedves, vagy hogy a Vele való kapcsolat megromoljon. Másodszor: hallgat Isten szolgájának, vagyis az Úr Jézusnak szavára, és engedelmeskedik. Harmadszor kész beismerni, ha homályban tapogatózik maga körül, és nincs világossága! Készséggel elismeri: nem tudja, melyik úton járjon.

Mit tegyen az ilyen ember? Bíznia kell az Úr nevében, és Istenére kell hagyatkoznia! Más szavakkal: be kell vallania saját tudatlanságát, és kérnie kell az Urat, hogy vezesse. Teljesen rá kell hagyatkoznia az isteni vezetésre.

A mi Istenünk a végtelen bölcsesség és szeretet Istene. Tudja, hogy számunkra mi a legjobb, és csak azt engedi történni, ami számunkra jó.

Ismeri az Úr az övéit, számon tartja őket -
bárhol élnek a világban - a Benne hívőket!
Nem hagyja, hogy elvesszenek, útjaikat őrzi,
így életük s majd haláluk Istent dicsőíti.