Skip to main content

10.15 De ti nem akartátok

" Jeruzsálem, Jeruzsálem... hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!" Máté 23,37

Ezt az eseményt sokan úgy értelmezték, mint az egyetlen lehetőség elszalasztását. Ez azt jelenti: Isten megajándékozta az embereket a Maga csodálatos látogatásával, nagyszerű alkalommal, ők azonban nem éltek ezzel, és hagyták, hogy kihasználatlanul elmúljék.

Ez történt Jeruzsálemmel. Isten testet öltött Fia ott járt a poros utcákon. A város sokszínűre festett házaiból láthatták az egész világ Teremtőjét és Megtartóját. Az emberek hallhatták szavait, és láthatták, ahogyan olyan csodákat visz véghez, amelyeket soha ember még nem tett. De nem ismerték fel. Nem akarták befogadni.

Pedig minden sokkal jobb lett volna számukra, ha befogadják Őt. Helyzetük olyan lett volna, amilyennek azt a Zsoltár 81,14-17 leírja: „Bárcsak rám hallgatna népem, az én útjaimon járna Izráel! Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. Az Úr gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól."

Ézsaiás is leírja, hogyan történhetett volna: „Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság. Annyi utódod lenne, mint a tenger partján a homok, méhed gyümölcse, mint a porszem. Neve nem veszne ki, nem pusztulna el előlem" (Ézs 48,18-19).

Bret Harte írta egyszer „Valamennyi leírt és kimondott szó között a legszomorúbb: »Lehetett volna«."

Gondoljunk csak azokra, akik az evangélium hívását visszautasították. A Názáreti Jézus elhaladt mellettük, ők azonban elszalasztották az alkalmat. Így azután örök kárhozat előtt állnak.

Vagy gondoljunk azokra a hívőkre, akiket az Úr egy bizonyos szolgálatra hívott el, de nem törődtek vele. Ezeknek fogalmuk sincs arról, mennyi földi áldást és mennyi örök jutalmat szalasztottak el!

Kétségkívül igaz, hogy van alkalom, amely csak egyetlen egyszer kopogtat. Meglehet, hogy egy ilyen alkalom - jóllehet tele van isteni ígéretekkel - pillanatnyilag nem egyezik terveinkkel, vagy pedig áldozatot kíván tőlünk. A legjobbat tárja elénk, amit Isten kijelölt számunkra, de önző okokból hagyjuk az alkalmat kihasználatlanul elmúlni. Elutasítjuk Isten ajánlatát, és helyébe tesszük a „második" legjobbat. Pedig egész idő alatt így szól hozzánk az Úr: „Én szerettem volna, de ti nem akartátok."