"A bölcs fiú örömöt szerez apjának, az ostoba fiú azonban szomorúsága anyjának." Példabeszédek 10,1
Tulajdonképpen mitől is függ az, hogy egy fiú bölcs vagy ostoba lesz? Milyen tényezők befolyásolják azt, hogy János vagy Júdás lesz belőle?
Nyilván fontos az, hogyan nevelik őt a szülők. Ehhez tartozik a Szentírás alapos megismertetése. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen tisztító hatása van Isten Igéjének.
Ide tartozik az imádság által megerősített szülői ház is. Egy híres evangélista édesanyja abban látta fia megőriztetését minden erkölcsi és tanbeli gonosztól, hogy „sebesre horzsolta térdét" az érte mondott imádságban.
Ide tartozik a szigorú fegyelem, amely által a gyermek megtanul engedelmeskedni. Igaz ugyan, hogy ma hangos tiltakozásokat hallunk a szigorú büntetésekkel szemben, de a túlzott engedékenység miatt több ember élete futott már zátonyra, mint a vessző használata következtében (lásd Péld 13,24; 23,13-14).
Szükséges azonban a gyermeknek megadni a biztonságot, hogy szeretik őt! Még a büntetésnek is szeretetből kell fakadnia, nem pedig dühből.
A jó neveléshez tartozik továbbá, hogy a szülők élő példái legyenek annak, amit vallanak. (A képmutatás nagyon gyakran lett már botránykő a keresztyén szülők gyermekeinek életében.)
Ezenkívül szerepe van a gyermek akaratának is. Ha már elhagyta a szülői házat, szabaddá lesz, és maga hozhatja meg a döntéseit. És gyakran megtörténik, hogy gyermekek, akik ugyanabban a családban, ugyanolyan föltételek között nőttek fel, egészen különböző irányban fejlődnek.
Tudomásul kell vennünk, hogy a legtöbb ember maga akar ízelítőt venni a világból, és hogy a legtöbb ember jobban szeret a maga tapasztalataiból tanulni - még ha ez sokszor szennyes is -, ahelyett, hogy mások tanácsára hallgatna.
Bölcs szülők nem kényszerítik gyermeküket a Krisztusról szóló bizonyságtételre. Ha a gyermekek szívesen, saját akaratukból jönnek az Úrhoz, akkor bátorítják őket. De ha olyan sokáig beszélik rá őket, hogy végül nem őszinte bizonyságtétel hangzik el tőlük, akkor később sokkal nehezebb igazán megnyerni őket Jézus Krisztus számára.
De mi történik akkor, ha a keresztyén szülők mindent megtettek annak érdekében, hogy gyermeküket az Úr félelmében neveljék, és mégis azt kell látniuk, hogy gyermekük később hit dolgában hajótörést szenved? Ilyenkor elsősorban arra kell gondolniuk, hogy az utolsó fejezet még nincs megírva! Sokan imádkoztak komolyan tovább, és minden ajtót nyitva tartottak, s még megérhették, hogy a „tékozló fiú hazatért". Más esetekben a szülők imádsága csak akkor nyert meghallgatást, mikor Ők már hazatértek az Úrhoz.