"Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek pecsétje ez: »Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!«" 2Timóteus 2,19
Már az apostol idejében sok volt a zűrzavar a hitélet területén. Két férfi például annak idején azt a sajátos tant terjesztette, hogy már megtörtént a hívők feltámadása! Számunkra az ilyen vélekedés képtelenségnek látszik. Akkor azonban olyan komolyan vették, hogy ezzel nem egy ember hitét összezavarták. És itt természetesen fölmerül a kérdés: „Egyáltalában keresztyén volt ez a két férfi?"
Ugyanezzel a kérdéssel kell ma is gyakran szembenéznünk. Egy ismert lelkész például tagadja a szűztől születést. Egy teológiai professzor azt állítja, hogy a Bibliában nyilvánvaló tévedések találhatók. Vagy egy egyetemi hallgató állítja, hogy kegyelemből hit által váltatott meg, de azért szigorúan ragaszkodik a szombat megszenteléséhez, és azt mondja, hogy az szükséges az üdvösséghez. Vagy egy üzletember meggyőzően tudja elmondani megtérése történetét, mégis benne marad egy közösségben, ahol bálványokat imádnak, és azt tanítják, hogy az üdvösség elnyerésének feltétele bizonyos cselekedetek megtétele, és hogy a közösség vezetője mind hitbeli, mind erkölcsi kérdésekben tévedhetetlen. Valóban igazi keresztyének az ilyen emberek?
Egészen őszintén: vannak esetek, amikor nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy egy ember hite valódi-e, vagy csak képmutatás. Az igazi és a hamis között, a fehér és a fekete között szürke határsáv van. Mi nem lehetünk teljesen biztosak, csak Isten tud bizonyosat!
De amiben teljesen bizonyosak lehetünk még ebben a bizonytalanságokkal teli világban is, az az Isten alapja. Amit Ő épít, az erős és szilárd. Sőt, ezen az alapon pecsét is van, és ezen a pecséten két feliratot látunk. Az egyik az isteni oldalt ábrázolja ki, a másik az emberi oldalt. Az egyik felvilágosítás, a másik követelés.
Az isteni oldal az, hogy ismeri az Úr az övéit! Tudja, kik azok, akik igazán az övéi, még ha magatartásuk nem is mindig olyan, amilyennek lennie kellene. Másfelől viszont átlát a képmutatókon, akik ugyan sokat beszélnek kifelé a hitről, de nincs bennük igazi tartalom. Lehet, hogy mi nem tudjuk megkülönböztetni a juhokat a bakoktól, de Isten megkülönbözteti őket egymástól.
Az emberi oldal az, hogy aki az Úr nevét vallja, az hagyja el a gonoszt! Vallástételének hitelességét ilyen módon tudja az ember bizonyítani. Aki azonban megmarad a bűnben, az elveszti hitelét, amikor azt állítja, hogy ő keresztyén.
Az Úr ismeri az övéit. És mindazok, akik azt állítják, hogy ők az Úréi, ezt azzal bizonyíthatják mások előtt, hogy határozottan szakítanak a bűnnel.