Skip to main content

11.08 Maradj elhívásodban

„Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott." 1Korintus 7,20

Ha valaki keresztyénné lett, talán azt gondolja, hogy most már gyökeresen szakítania kell mindazzal, ami addigi életéhez tartozott. Hogy az efféle gondolkodást helyreigazítsa, az apostol kijelenti, hogy az ember maradjon meg ugyanabban a helyzetében, amelyben megtérése pillanatában volt. Vizsgáljuk meg most közelebbről ezt, és lássuk meg, mit jelent, és mit nem jelent.

A szöveg összefüggéseiből kiderül, hogy itt a házassággal kapcsolatos sajátos problémáról van szó, mégpedig arról az esetről, amikor az egyik házastárs hitre jut, a másik nem. Mit csináljon ilyenkor a hívő férj? Váljék el a feleségétől? Nem - mondja Pál -, maradjon meg a házasság kötelékében, abban a reménységben, hogy a felesége is megtér majd az ő bizonyságtétele nyomán.

Általánosságban Pál azt fejezi ki, hogy a megtérésnek nem kell magával hoznia minden addigi kapcsolat erőszakos megszakítását, hacsak azok nincsenek szöges ellentétben a Szentírással. (A hívő férfinak nem szükséges bármiféle testi változásnak - mint amilyen a körülmetélkedés - alávetni magát, hogy megkülönböztesse magát a pogányoktól. Mert nem a külső, testi ismertetőjelen múlik a dolog. Amit Isten látni akar nálunk, az az Igéje iránti engedelmesség.)

Aki újonnan születésekor rabszolga volt - mondja Pál -, most ne lázadozzon ura és gazdája ellen, és ne vonjon ily módon nehézségeket és büntetést magára. Lehet egyszerre jó keresztyén és jó rabszolga. Isten előtt nem számít a társadalmi helyzet és az osztálykülönbség. De ha a rabszolga törvényes eszközökkel felszabadulhat, éljen ezzel a lehetőséggel!

Nyilvánvaló azonban, hogy vannak fontos kivételek. Nem jelenti például azt, hogy az ember tovább folytathatja hivatását, ha az Isten parancsolataiba ütközik. Ha például valaki éjszakai mulatónak vagy nyilvános háznak a tulajdonosa, vagy játékkaszinót üzemeltet, akkor tudni fogja, hogy itt alapvető változásnak kell végbemennie.

Egy másik kivétel a vallási közösség. Az újonnan megtért ember nem maradhat meg semmiféle olyan rendszerben, amelyben a keresztyén hit legfontosabb alapelveit tagadják. El kell fordulnia minden olyan gyülekezettől, amelyben nem adnak dicsőséget és tiszteletet a Megváltónak. És nem lehet a továbbiakban tagja azoknak a társadalmi egyesületeknek, amelyekben Jézus Krisztus nevét megvetik, vagy legalábbis nem látják szívesen. Az Isten Fia iránti hűség megkívánja, hogy a hívő ember mindezektől a köröktől tartsa távol magát.

Tehát: az újonnan megtért ember maradjon meg abban a helyzetében, amelyben elhívatott, hacsak ez a helyzet nem bűnös, és nem hoz szégyent az Úrra!