„Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják és megpirongatják." Példabeszédek 18,13
Ezt az igeverset manapság így is meg lehetne fogalmazni: „Milyen ostoba dolog valami fölött dönteni, mielőtt a tényállást egyáltalán ismernénk!" Fontos tanítás ez számunkra is. Nem juthatunk értelmes döntéshez, mielőtt minden tényt meg nem vizsgáltunk. Sajnos, sok keresztyén nem várja meg, míg egy bizonyos dolog mindkét oldalát megismeri. Véleményt formál - gyakran tévesen - már egy történet alapján, amit valakitől hallott.
Gary Brooks egy USA-beli evangéliumi gyülekezet egyik vezetője volt. Igen széles körben ismert és szeretett férfi. Rendkívül kedves és nyílt modorú. Ha belépett a hallgatósággal zsúfolt terembe, mintha minden kivilágosodott volna. Minden testvérnek szívesen szolgált. Kiváltképpen figyelmes volt a gyülekezet idősebb tagjaival szemben. Felesége és fiai ugyancsak aktívan szolgáltak a gyülekezetben. A Brooks család példaképül szolgált mindenkinek.
Ezért bombaként robbant, amikor elterjedt a hír, hogy a gyülekezet vénei Gary Brooksot fegyelmi okokból leállították a gyülekezeti szolgálatból, és felkérték, hogy tartózkodjék az úrvacsorai közösségtől. Barátai felháborodottan fogtak össze védelmére, és felhívták a gyülekezet tagjait is, hogy tiltakozzanak a vének határozata ellen. A vének pedig nem akarták széles körben nyilvánosságra hozni azt, amit megtudtak. Kénytelenek voltak végighallgatni, ahogy dicsérték Garry Brooks erényeit, noha tudták, hogy az érem másik oldala ellenkező képet mutat. És még azt is el kellett tűrniük, hogy az ügy kapcsán hevesen elmarasztalták őket.
Mit tudtak meg tulajdonképpen a vének? Hogy Brooks házassága megingott, mert már hosszabb idő óta viszonya volt titkárnőjével. Azt is tudták, hogy költekező életmódja fedezésére jogtalanul eltulajdonított a gyülekezet pénzéből. Azt is tudták, hogy kétes ügyleteket kötött, és az üzleti világban nagyon rossz híre volt. És azt is tudták, hogy amikor eléje tárták a bizonyítékokat, akkor hazudott nekik.
Gary Brooks, ahelyett, hogy bűnbánatot tartott volna, megszervezte barátai nyílt ellenállását, vállalva azt a kockázatot is, hogy kettészakítja a gyülekezetet. Végül azonban hívei közül néhányan beszéltek az egyik vénnel, és így megtudták a szomorú tényeket. De most már szégyellték tévedésüket bevallani, és tovább harcoltak Brooksért.
Mindebből három dolgot tanulhatunk. Először: ne próbáljunk addig véleményt alkotni, amíg nem ismerünk minden tényt. Másodszor: ha nincs módunkban mindent megismerni, tartózkodjunk a véleménynyilvánítástól. Harmadszor: a barátság köteléke sohasem késztethet bennünket arra, hogy igazságtalanságot védelmezzünk.