Skip to main content

11.13 Nem kértük- nem kaptuk

„Nem kapjátok meg azért, mert nem kéritek." Jakab 4,2

Ez az igevers érdekes kérdést vet föl: ha nem kaptunk meg valamit azért, mert nem kértük, melyek azok a nagy dolgok, amelyek hiányoznak az életünkből csak azért, mert nem kértük azokat?

Ehhez hasonló kérdés merül fel akkor, ha elolvassuk a Jakab 5,16-ot: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." Ha ez az igaz nem könyörög buzgón, akkor nem az következik belőle, hogy csak nagyon kevés hatása van?

Legtöbbünknél a nehézség az, hogy nem eleget imádkozunk, vagy amikor imádkozunk, keveset kérünk. Úgy vagyunk ezzel, ahogyan C. T. Studd mondta egyszer: „Csak a lehetségeseket rágcsáljuk, ahelyett, hogy két kézzel nyúlnánk a lehetetlen után." Imádságaink szerények és fantáziátlanok éppen akkor, amikor merészeknek és vakmerőknek kellene lenniük.

Tiszteljük Istent azzal, hogy nagy dolgokat kérünk. John Newton mondotta:

Jöjj a nagy, szent Király elébe!
Szíved kérése, óhaja,
sosem túl sok, hisz kegyelmének
és hatalmának nincs határa!

Ha ezt tesszük, ezzel nemcsak Istennek adunk dicsőséget; hanem magunkat is gazdaggá tesszük szellemileg. Ő megnyitja előttünk a menny kincseskamráját, és ezt az imádságainkra adott válaszként teszi meg.

Úgy tűnik előttem, hogy ez a vers egy másik kérdésre is választ ad: valóban arra indítja Istent az imádság, hogy olyan dolgokat tegyen meg, amiket különben nem tenne, vagy pedig csupán összhangba hoz minket azzal, amit így is, úgy is megtenne? A válasz világosnak látszik: imádságainkra feleletül Isten olyasmit is megtesz, amit különben nem tenne.

Ha ennek a ténynek következményeit mérlegeljük, elképzelésünk két irányban is elindulhat. Először is végiggondolhatjuk azokat a hatalmas eseményeket, amelyek az imádság nyomán történtek. A Zsidók 11,33-34 szavaival emlékezhetünk azokra, akik „hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg".

De azon is elgondolkodhatunk, hogy mi mindent érhettünk volna már el mi magunk, ha imádkoztunk volna érte. Gondoljunk csak Istennek azokra a nagyszerű és drága ígéreteire, amelyeket még idáig nem vettünk igénybe. Gyöngék voltunk, pedig erősek lehettünk volna. Mindössze néhány emberrel ismertettük meg Istent, holott ez idő alatt sokakat érhettünk volna el. Szellemi éhezők maradtunk, holott dúsgazdagok lehettünk volna. Nem kaptunk, mert nem kértük.