Skip to main content

11.16 Kiforgatás

„...melyeket a tanulatlanok és állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére." 2Péter 3,16b

Dr. P. J. Van Gorder gyakran emlegetett egy cégtáblát, amit egy asztalosműhely fölött látott, és amelyen ez állt: „Mindenféle esztergályozást és csiszolást vállalok." Nos, nemcsak az asztalosok kiválóak ebben a műfajban; számos keresztyén is kiesztergályozza és lecsiszolja az igehelyeket, amíg azok kedvükre valók nem lesznek. És vannak, akik a maguk vesztére forgatják ki őket, ahogyan mai Igénk is mondja.

Mindannyian szakemberei vagyunk a racionalizálásnak, azaz kiválóan tudjuk mentegetni engedetlenségünket, hihető magyarázatokat adunk rá, vagy becsületes indokkal támasztjuk alá cselekedetünket. És gyakran megkísérelünk Igéket átértelmezni, hogy megfeleljenek a viselkedésünknek. Értelmes, de valótlan okokat hozunk fel magatartásunk kimagyarázására. Lássunk erre néhány példát:

A keresztyén ember nagyon is jól tudja, hogy Isten akarata ellen van, ha egy másik hívőt bíróság elé visz (lásd 1Kor 6,1-8). De ha megteszi, és ezt felróják neki, akkor azt mondja: „Igen, tudom, de annak a másiknak nyilvánvalóan nincs igaza, és az Úr nem akarja, hogy csak úgy egyszerűen megússza a dolgot."

Anna elhatározta, hogy férjhez megy Péterhez, noha tudta, hogy választottja nem hívő. Amikor keresztyén barátnője emlékezteti, hogy ez a 2Korintus 6,14 szerint tilos, azt felelte: „Igen, tudom, de az Úr azt mondja nekem, menjek férjhez hozzá, hogy így Jézushoz vezethessem."

János és Mária keresztyénnek vallják magukat, mégis együtt élnek anélkül, hogy összeházasodtak volna. Amikor Jánost figyelmezteti egyik barátja, hogy ez paráznaság, és hogy a paráznák nem öröklik Isten országát (lásd 1Kor 6,9-10), így felel: „Így látod ezt te. Mi azonban nagyon szeretjük egymást, és ezért Isten szemében már régen házasok vagyunk." Vagy lássuk azt a keresztyén családot, amely fényben és pompában él Pál intése ellenére, hogy éljünk egyszerűen: ha van élelmünk és ruházatunk, érjük be vele (1Tim 6,8). Ezek az emberek azonban azzal a könnyelmű válasszal igazolják életmódjukat, hogy „Isten népe számára csak a legjobb elég jó."

Vagy nézzük a pénzsóvár üzletembert, aki mohón összegyűjt magának mindent, ami csak megszerezhető. Életfilozófiája a következő: „A pénzben önmagában nincs semmi rossz. Csak a pénz szerelme az, ami minden rossznak a gyökere." És álmában sem gondol arra, hogy a pénznek ez a szeretete talán a saját bűne lehet.

Az emberek mindig megkísérlik bűneiket kedvezőbb színben feltüntetni, mint ahogyan a Szentírás megengedi. És ha elhatározták, hogy engedetlenek lesznek Isten Igéjével szemben, akkor számukra az egyik mentség épp olyan jó (vagy olyan rossz), mint a másik.