„Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez és nem Krisztushoz alkalmazkodik." Kolossé 2,8
A„filozófia" (bölcselkedés) szón alapjában véve a bölcsesség szeretetét értik, van azonban egy tágabb jelentése is, mégpedig a valóságnak és az élet értelmének a kutatása.
A legtöbb emberi filozófiát rendkívül bonyolult, elméleti nyelven fogalmazták meg. Az egyszerű, köznapi ember nem is érti. Olyanokhoz szól, akik minden szellemi erejüket latba vetik annak érdekében, hogy az emberi gondolatmenetet nehezen érthető szavakkal fejezzék ki. Őszintén szólva minden emberi filozófia helytelen. Igénk „üres megtévesztés"-eknek nevezi őket. Az embernek a dolgok természetéről való elképzelésén alapulnak, és Krisztust teljesen figyelmen kívül hagyják. (A híres filozófusról, Bertrand Russelról, mondják, hogy élete vége felé állítólag azt mondta: „Időközben rájöttem, hogy a filozófia teljesen ki van lúgozva.")
A bölcs keresztyén ember nem engedi rabul ejteni magát a filozófia fellengzős értelmetlenségétől. Nem hajlandó térdet hajtani az emberi bölcsesség oltára előtt. Fölismeri, hogy a bölcsességnek és tudásnak minden kincse Jézus Krisztuson alapul. Minden emberi filozófiát Isten Igéjének világosságánál vizsgál meg, és elvet mindent, ami ellentmond a Szentírásnak.
Nem érez kisebbrendűséget azért, mert nem tudja követni a filozófusoknak bonyolult gondolatmenetét. Sőt, nem is bízik bennük, hiszen ők képtelenek mondanivalójukat egyszerűen kifejezni. De örül annak, hogy az evangélium olyan világos, hogy a legegyszerűbb és legtudatlanabb emberek is megérthetik.
Leleplezi a filozófiát, amely az ősi kígyó csábításához hasonlóan azt mondja: „Olyanok lesztek, mint az Isten" (1Móz 3,5). Itt az ember megkísértetik, hogy saját értelmét Isten gondolatai fölé emelje. A bölcs keresztyén ember azonban ellenáll a sátáni hazugságnak. Elvet „minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek" (2Kor 10,5).