Skip to main content

„És legyetek háládatosak." Kolossé 3,15

A hálás szív megvilágosítja egész életünket. Amikor vége az ebédnek, az egyik gyermek azt mondja: „Milyen jó volt ez az ebéd, mama!" Ez a mondat örömmel tölti el az amúgy is boldog családot.

Gyakran elfelejtjük kifejezni a hálánkat. Az Úr Jézus egyszer meggyógyított tíz leprást, de közülük csak egy tért vissza, hogy Neki köszönetet mondjon, és az is samaritánus volt (lásd Lk 17,17). Ebből két dolgot tanulhatunk. A hála ritka madár a bukott emberiség világában. És ha előfordul, akkor is gyakran onnan kapjuk, ahonnan a legkevésbé vártuk volna.

Könnyen megsértődünk, ha másokkal szívességet teszünk, azok pedig még azt sem mondják: „köszönöm". Ebből azt is megtanulhatjuk, hogyan esik másoknak, ha adósak maradunk a köszönettel, amikor azok szívességet tettek nekünk.

A Biblia olvasása megmutatja, milyen sok intés és példa van azzal kapcsolatban, hogy mennyire fontos hálaadásunk az Istennek. Oly sok mindenért Neki kell hálásnak lennünk; szinte lehetetlen mindent felsorolnunk. Tulajdonképpen egész életünknek hálaadó zsoltárnak kellene lennie:

Ó, bárcsak ezer nyelvem volna,
s angyalokéval érne föl,
mindegyik versenyezve szólna
teljes szívemnek mélyiből
dicséretedre, Istenem,
Aki oly sok jót adsz nekem!

És gyakoroljuk azt is, hogy egymásnak köszönetet mondjunk. Egy szívélyes kézszorítás, egy telefon vagy egy levél - milyen ösztönzést adhatnak! Egy idős orvos egyszer egyik páciensétől a számla kiegyenlítése mellett köszönő levelet is kapott. Az orvos ezt legdrágább kincsei között őrizte, mert ez volt az első, amit hosszú életén át küldtek neki.

Azonnal meg kell köszönnünk minden ajándékot, a vendéglátást, a kölcsönadott szerszámot, a munkánkban való segítséget, a kedvesség és szolgálat minden formáját, amiben részesültünk.

A baj az, hogy az ilyen dolgokat gyakran maguktól értetődőnek tartjuk. Vagy lusták vagyunk arra, hogy leüljünk és levelet írjunk. Ha ez az eset, akkor rá kell nevelnünk magunkat, hogy rendszeresen köszönetet mondjunk, és ki kell fejlesztenünk magunkban az érzéket arra, hogy tudjuk: miért kell hálásnak lennünk. És hogy elismerésünket mindjárt kifejezzük. Mert a gyors köszönet kétszer olyan értékes.