Skip to main content

11.26 Ismerni Istent

„Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást." Példabeszédek 29,18

Ennek a versnek az első felét gyakran így adják vissza: „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul" (Károli is). És általában úgy értik ezt, hogy egy népnek cél kell, amely felé igyekszik. Az emberek előtt bizonyos programoknak kell lenniük, az eredményekre vonatkozó világos elképzelésekkel, és tudniuk kell azt is, milyen lépések vezetnek odáig.

Csakhogy a mennyei látás Istentől való kijelentést jelent. Az alapgondolat tehát az, hogy ahol nem ismerik Isten Igéjét és nem figyelnek rá, ott az emberek elvadulnak.

Ennek ellentétét mutatja be a vers második fele: „...de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást". Más szavakkal: az áldás abban rejlik, hogy engedelmeskedünk Isten akaratának, ahogyan Igéjében megtaláljuk.

Gondoljuk végig most először az első felét. Ahol az emberek semmit sem akarnak tudni Istenről, ott magatartásuk féktelenné válik. Tegyük fel, hogy egy egész állam elfordul Istentől, és mindent a fejlődéselmélet alapján magyaráz. Azt vélik tehát, hogy az ember tisztán természetes folyamat eredménye, és nem Isten teremtménye. Márpedig ha ez így van, akkor nincs semmiféle erkölcsi törvénynek alapja. Egész magatartásunk bizonyos természetes okoknak a szükségszerű következménye. Lunn és Lean „Az új erkölcs" c. könyvükben rámutatnak a következőkre: „Ha az első élő sejt evolúció, tehát tisztán természetes folyamat útján fejlődött ki az élettelen bolygón, ha az emberi agy éppúgy materiális és természeti erők terméke, mint egy vulkán, akkor teljesen értelmetlen dolog vádolni a dél-afrikai kormányt az apartheidpolitikájáért, mint ahogyan értelmetlen dolog elítélni a vulkánt azért, mert lávát okád."

Ha Isten Igéjét elvetik, nem léteznek többé biztos alapelvek a jó és a rossz számára. Mert akkor az erkölcsi fölismerések már csak egyes emberektől vagy csoportoktól függenek, akik azt képviselik. Az ember lesz saját magatartásának bírája. Filozófiája így hangzik: „Ha jól érzed magad, csak csináld nyugodtan". És ha elmondhatjuk: „Hiszen mindenki ezt teszi", ezzel már igazoltuk is magunkat.

Ily módon pedig elvadulnak az emberek. Az eredmény: féktelen erkölcstelenség, házasságtörés és erőszak. Ijesztő mértékben nő a bűnözés. A gazdasági és politikai életben eluralkodik a megvesztegetés. A hazugság és a csalás elismert magatartásformák lesznek. És az anyag, amelyből a társadalom áll, lassan szétmállik.

„De boldog lesz, ha megfogadja a tanítást." Miközben a világ kitombolja magát, a hívő ember megtalálhatja a jó életet abban, hogy hisz Isten Igéjének, és engedelmeskedik neki. Ez az egyetlen út, amelyen járnunk kell.