„Én magamtól nem tehetek semmit." János 5,30
János evangéliumának 5. fejezetében az Úr Jézus kétszer is elmondja, hogy önmagától nem tehet semmit. A 19. versben így szól: „Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet...", és itt, a 30. versben még egyszer fölmerül ez a gondolat.
Ha először olvassuk ezt a verset, lehet, hogy csalódást érzünk. Mintha azt fejezné ki, hogy az Úr Jézus hatalma korlátozott volt, mint az embereké is. De ha Ő Isten, mint ahogy mondotta, akkor mindenhatónak kell lennie. Hogyan mondhatta akkor, hogy önmagától semmit nem tehet? És valóban, az evangélium ellenségei ezt az igeverset idézték annak bizonyítására, hogy Jézus nem volt több, mint ember.
De nézzük meg alaposabban ezt az igeverset! A mi Urunk olyan szorosan tartotta magát Atyja akaratához, hogy saját kezdeményezésére semmit sem tehetett. Erkölcsileg nézve olyan tökéletes volt, hogy saját akaratából nem tudott cselekedni. Semmi mást nem akart, mint Isten akaratát teljesíteni.
Mi nem állíthatjuk, hogy semmit sem tehetünk önmagunktól. Gyakran cselekszünk az Úrtól függetlenül. Döntéseket hozunk anélkül, hogy előtte megkérdeznénk Őt. Saját akaratunkat Isten akarata fölé helyezzük. Az Úr Jézus azonban semmi ilyet nem tehetett.
Ezek a versek tehát nem azt bizonyítják, hogy az Úr Jézus gyönge és korlátozott volt, sőt, éppen az ellenkezőjét, azt, hogy Ő isteni és tökéletes volt, mint ember is. Ez világosan kiderül, ha egészen elolvassuk a verseket, s nem hagyjuk közben abba. A 19. versben ezt mondja Jézus: „Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit Ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon." Más szavakkal: a Fiú nem képes az Atyától függetlenül cselekedni, de mindazt megteheti, amit az Atya megtesz. Ez tehát tulajdonképpen az, hogy Ő Istennel egyenlő!
A 30. vers így szól: „Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan Tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem." Ez azt jelenti, hogy az Úr Jézus mindig annak alapján döntött, amilyen vezetést kapott az Atyjától, teljes engedelmessége biztosította azt, hogy ezek a döntések helyesek voltak.
J. S. Baxter rámutat arra, hogy ez a fejezet hétszer is kifejezi azt, hogy Ő az Istennel egyenlő. Munkájában (19. v.), a tudásban (20. v.), a halottak feltámasztásában (21, 28-29. v.), az ítélethozásban (22, 27. v.), a tiszteletre méltóságban (23. v.), és abban, hogy örök életet ajándékoz (24-25. v.). Egyenlő abban is, hogy Önmagában élete van (26. v.)! Megváltónk mindenható Isten, aki nem törékeny teremtmény!
Jn.5. 19 Jézus ekkor így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi. 20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. 21 Mert ahogyan az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is, akiket akar, életre kelt. 22 És az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet is teljesen a Fiúnak adta át, 23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki elküldte őt. 24 Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre. 25 Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának hangját, és akik hallják, élni fognak. 26 Mert ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, 27 és hatalmat adott neki arra, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. 28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, 29 és kijönnek. Akik a jót cselekedték, feltámadnak az életre, akik pedig a gonoszt művelték, feltámadnak az ítéletre. 30 Én semmit sem tehetek magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.