Skip to main content

12.02 Építs zenével is

 „Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és szellemi énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak." Efézus 5,19

Az éneklés itt szoros kapcsolatban áll a Szent Szellemmel való megtöltekezéssel, mintha ennek természetes következménye lenne, hogy az ember énekel. Talán ezért is van az, hogy a történelemben szinte minden nagy ébredést éneklés kísért.

Nincs embercsoport, amelynek oly sok énekelnivalója lenne, mint a keresztyéneknek, és nincs a földön nép, amelynek oly gazdag öröksége lenne zsoltárokban, korálokban, hívő énekekben, mint a keresztyéneknek. Koráljaink fenséges nyelvezettel fejezik ki azt, amit gyakran érzünk, amit azonban szavakkal kifejezni nem tudunk. Egyes énekek olyan gondolatokat tartalmaznak, amelyek messze felülhaladják saját tapasztalatainkat, vannak koráljaink, amelyek a teljes önátadásról beszélnek, mint pl. „Mindent neked adok át Jézus Krisztusom." De azért együtt énekelhetjük ezeket is, mint szívünk célját és reménységét.

A hívő énekeknél nem a ritmus, a dallam vagy az összhangzat a lényeg. A fontos az, hogy az üzenetük szívből fakad, és a Szent Szellem erejében Istenhez emelkedik. Jól fejezte ki ezt a fölismerést Mary Bowley:

Ó Uram, mi múlik azon,
hogy milyen szép az énekünk,
ha nem Szellemed indításából
kérünk arra, hogy légy velünk!

Isten Szelleme az éneklést éppúgy fel tudja használni, mint az Ige hirdetését. Grattan Guinness édesanyja egy napon hallott egy parasztot szántás közben énekelni, és ez az ének gondolkodásra késztette, és nem ölte magát a folyóba, ahogyan eredetileg szándéka volt. Dr. Guinness mondta később: „Mindaz, ami vagyok Isten szolgálatában, alapjában véve egy egyszerű keresztyén földművesnek köszönhető, aki Istent dicsőítette énekével, miközben nehéz munkáját végezte."

Mindazoknak azonban, akik a keresztyén zene szolgálatában állnak, két veszély ellen kell állandóan küzdeniük. Az egyik az, hogy tulajdon énjük válik szinte észrevétlenül fontossá. Mint a nyilvános szolgálat egyéb formáinál, itt is könnyen maga a szolgáló személy kerül előtérbe. Mindig fenyeget a kísértés, hogy az embereket saját tehetségével kívánja elkápráztatni, ahelyett, hogy az Úr dicsőségére énekelne, és lenne áldássá Isten népe számára.

A másik veszély az, hogy az énekes inkább szórakoztat, mint épít. Megtörténhet, hogy valaki nagy zenei érzékkel énekel, de közben nem hozza közelebb az üzenetet a hallgatók szívéhez. Föl lehet lelkesíteni az embereket olyan énekekkel is, amelyeknek tartalma értéktelen, és így méltatlan az Úrhoz, akit szeretünk.

A különböző kultúráknak más és más a zenei ízlése, de a hívő énekek legyenek mindenütt szolidak, Isten iránt tisztelettel hódolók és szellemileg építők.