"Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes és az édes keserű!" Ézsaiás 5,20
Isten itt "jaj"-t mond azokra, akik az erkölcsi alaptörvényeket a fejük tetejére állítják, akik a bűnt jónak mondják és azt állítják, hogy a tisztaság nem kívánatos. H. Vander Lugt korunkból vett három példával mutatja be, hogyan változtatja meg a ma embere az erkölcsi határokat. Olvastam egy újságcikket, amely egyfelől könnyedén elsiklik a pornográfia súlyos következményei fölött, ugyanakkor keserűen panaszolja a »kegyes és vallásos emberek puritán magatartását«. És találtam az újságban egy híradást egy csoport aggódó szülőről, akik követelték, hogy bocsássanak el állásából egy hajadon létére teherbe esett tanítónőt. A cikk írója a tanítónőt mint kedves, helyes teremtést állította az olvasók elé, míg a szülőket valóságos gonosztevőknek tartotta. Láttam, ahogy egy tévébeszélgetés (tv-talkshow) során egy vendég védelmébe vette a rockzenét, az iszákosságot és a kábítószer-élvezetet egy hangversennyel kapcsolatban, amelyen több fiatal életét vesztette. Társadalmi problémáinkért pedig a felelősséget teljes egészében azokra hárította, akik az ilyen rendezvényeket alapvetően ellenzik."
Ennek az ijesztő fejlődésnek két okát látom. Először is az emberek elhagyták azokat az abszolút értékeket, amelyeket a Bibliában találunk. Napjainkban az erkölcs kinek-kinek a személyes véleményére van bízva. Másodszor minél jobban engednek ezek az emberek a bűnnek, annál inkább érzik úgy, hogy bűneiket és önmagukat meg kell védeniük.
Mások támadásba menekülnek, azaz befeketítik ellenfeleiket, ahelyett, hogy azok véleményét értelmes módon megcáfolni igyekeznének: a liberális erkölcs védelmezői támadják a kegyesek puritán magatartását, gonosztevőknek mondják a gyermekeikért aggódó anyákat és apákat, és a társadalmi problémákért azokat teszik felelőssé, akik véleményt nyilvánítanak az ittasság, a kábítószer ellen.
Hozzájuk járulnak még azok, akik megelégszenek azzal, hogy a különbözőségeket elmossák és fölismerhetetlenné tegyék. Sajnos az egyháznak sok vezető embere van közöttük. Ezek ahelyett, hogy egyértelműen a Biblia mellé állnának és a bűnt bűnnek neveznék, kerülgetik a dolgot, és ezzel mintegy az emberek értésére adják, hogy az ilyen magatartás végső soron nem is mondható rossznak. Szerintük az iszákosság betegség. A szexuális perverzió csak „másfajta életstílus". A házasságon kívüli nemi érintkezés megengedett, ha a környezet elfogadja. A magzatelhajtás, a nyilvános meztelenkedés és a prostitúció minden ember személyes joga.
Az ilyen visszás gondolkodásmód mutatja, hogy hiányzik az erkölcsi látás. Az ilyen torz érvelések az ördög hazugságai, aki végül az embert végleges pusztulásba vonja.