„Én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." Filippi 4,11
Gyakran mondják, hogy tulajdonképpen nem a mindenkori életkörülmények a fontosak, hanem azon múlik minden, ahogyan ezekre a körülményekre reagálunk. Ez így igaz. Ne igyekezzünk mindig arra, hogy helyzetünkön változtassunk, inkább gondolkozzunk el azon, hogyan változhatnánk meg mi magunk!
Az emberek a kedvezőtlen körülményekre különbözőképpen reagálnak. A sztoikusok érzéketlenek, összeszorítják fogukat, és nem mutatnak semmiféle érzelmet. Stratégiájuk az, hogy „elfogadjuk a kikerülhetetlent".
Mások hisztérikusan reagálnak. Érzelmileg összeomlanak, hangos jajveszékeléssel, könnyek áradatával és drámai jelenetekkel. Ismét mások csalódottan reagálnak. Feladják a küzdelmet, és mély reménytelenségbe süllyednek. Szélsőséges esetekben még öngyilkossággal is végezhetik.
A normális keresztyén reakció az, hogy az ember alkalmazkodik. A hívő így gondolkozik: „Ami engem ért, az nem véletlenül történt. Isten mindenről tud, ami az életembe belejutott. És nem hibázott. Azért engedte ezt meg, hogy ez is az Ő tisztességét szolgálja, másoknak áldásul, nekem pedig a javamra legyen. Még nem láthatom, mik Istennek velem való további tervei, de ennek ellenére bízom Benne! Ezért meghajlok akarata előtt, és azért imádkozom, hogy Ő megdicsőüljön és hogy velem megértesse azt, amit akarata szerint mindebből meg kell tanulnom."
Van azonban még egy másik mód is, ahogyan egyes kiválasztott keresztyének a nehéz helyzetekre reagálnak, éspedig diadalmasan. Én nem merem magamat közéjük sorolni, noha szívesen tartoznék hozzájuk. Ezek azok, akik a súlyos körülményeket csak hágcsóként használják a győzelemhez. Ezek a keserűt édessé változtatják, a hamut szépséggé. Nem engedik, hogy életkörülményeik úrrá legyenek rajtuk, inkább azon vannak, hogy azok őket szolgálják. Ebben az értelemben „több, mint győztesek". Lássunk erre néhány példát:
Volt egy keresztyén asszony, akinek élete csupa csalódás és csőd volt. Mégis életrajzírója azt írta róla: „Csodálatos csokrokat kötött mindabból, amit tőle Isten megtagadott."
Dühöngő tömeg támadta meg egy keleti országban a hívők egy csoportját, és kövekkel hajigálta meg őket. Ezek a hívők később visszatértek arra a helyre, és a kövekből kápolnát emeltek.
E. Stanley Jones mondotta: „Használd fel vereségeidet, és formálj ajtókat belőlük." Másvalaki ezt így fejezte ki: „Ha valakinek az élet csak citromot nyújt, csináljon belőle limonádét."