Skip to main content

12.23 Nem uralkodik

„Aki Őbenne marad, az nem vétkezik, aki vétkezik, az nem látta Őt, és nem is ismeri őt" 1János 3,6

Tegnap olyan igehellyel volt dolgunk, amely gyakran okoz nyomorúságot azoknak a keresztyéneknek, akik komolyan veszik hívő voltukat. Ma János első leveléből három olyan verset olvasunk, amelyek ugyanúgy nyugtalanítják a hívőket, ha tudatában vannak bűnös voltuknak. A fent idézett vershez járul egy további: „Aki Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az Ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született" (1Jn 3,9). És ehhez egészen hasonlót olvasunk az 1János 5,18-ban: „Tudjuk, hogy aki Istentől született, az nem vétkezik, sőt, aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti." Ha ezeket az Igéket egymástól elkülönítve olvassuk, akkor felmerülhet a kérdés, hogy valódi keresztyének vagyunk-e?

Ugyanebben a jánosi levélben máshol azt olvassuk, hogy a hívők is vétkeznek, pl. az 1,8-10-ben és a 2,1b-ben.

A nehézségeket főként a fordítások okozzák. Az Újszövetség eredeti szövege ugyanis különbséget tesz két fogalom között: egy-egy bűn elkövetése és a bűnben való megmaradás között. A keresztyén ember is elkövet egyes bűnöket, de egész életének nem a bűn a meghatározója. Hiszen megszabadult a bűntől, amelynek azelőtt szolgaságában volt.

A szóban forgó versekben nem egy-egy alkalmilag elkövetett bűnös cselekedetről van szó, hanem a bűnben való megmaradásról: „Aki Ővele kapcsolatban marad, az felhagy a vétkezéssel. De aki továbbra is bűnben marad, az nem látta Őt és nem is értette meg Őt" (1Jn 3,6). „Aki Isten gyermeke, az többé nem cselekszik bűnt, mivel Isten Szelleme munkálkodik benne. Egyáltalán nem vétkezhet tovább, mert Isten az Atyja" (1Jn 3,9). „Tudjuk, hogy Isten gyermeke nem vétkezik. Isten védi őt, hogy a Sátán ne árthasson neki" (1Jn 5,18). (Angol bibliafordítás szerint.)

Az a keresztyén ember, aki azt mondja, hogy nem vétkezik, még nem értette meg igazán, hogy valójában mi a bűn. Még nem ismerte fel, hogy mindaz, ami nem felel meg Isten tökéletes mértékének, bűn. Mindennap bűnös dolgokat cselekszünk gondolatban, szavakban és tettekben.

János azonban különbséget tesz a kivételesen megtörténtek, és a megszokottak közt. A valódi hívő számára a bűn mindig idegen marad, és a tulajdonképpeni ismertetőjele az igazságosság.

Ha mindezt fölismertük, akkor fölösleges tovább is gyötrődnünk az igehelyek miatt, amelyek kételyeket támasztanak üdvösségünkkel kapcsolatban. A bűn már nem uralkodó hatalom az életünkben! Nem úgy vétkezünk, mint hitre jutásunk előtt. És ha ennek ellenére mégis vétkezünk, bűnbocsánatot nyerünk, ha megvalljuk és elhagyjuk bűneinket.