Skip to main content

12.24 Mi, vagy Ki a várad?

"A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli." Példabeszédek 18,11

Annak a gazdag embernek, akiről Lukács evangéliumában olvasunk, annyi gazdagsága volt, hogy egyáltalán nem is tudta, mit kezdjen vele. Ezért elhatározta, hogy lerontatja csűreit és magtárait, és nagyobbakat építtet. Csakhogy nem tudta: mihelyt építési terveit megvalósította, meg fog halni. A gazdagsága nem őrizheti meg a haláltól és a sírtól!

Sider ezt mondja mindezzel kapcsolatban: „Ez a kapzsi ember típusa. Csillapíthatatlan vágy él benne, hogy egyre nagyobb gazdagságot halmozzon fel, amire tulajdonképpen nincs is szüksége. És a gazdagság felhalmozásában elért páratlan sikere arra az istenkáromló következtetésre vezeti el őt, hogy az anyagi javak minden szükségét ki tudják elégíteni. Isteni szempontból azonban az ilyen magatartás merő őrültség. Isten szemében ez az ember bolond."

Van egy mese arról az emberről, aki tőzsdespekuláció útján akart meggazdagodni. Amikor valaki felajánlotta neki, hogy kívánhat, amit csak akar, azt felelte, hogy szeretné látni azt az újságot, amely egy év múlva ugyanezen a napon jelenik meg. Természetesen arra gondolt, hogy nagy vagyont halmozhat fel, ha már most felvásárolja azokat a részvényeket, amelyeknek árfolyama egy év alatt a legmagasabbra szökik. Meg is kapta ezt az újságot, és már előre örült a gondolatnak, milyen hallatlanul gazdag lesz! Csakhogy amikor a gyászrovathoz érkezett, ott meglátta saját nevét.

A Zsoltáros azt mondja a gazdagokról: „Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk" (Zsolt 49,12). Csakhogy meghalnak, és másokra kell hagyniuk vagyonukat. „De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak" (Zsolt 49,13).

Igaz az a mondás, hogy a pénz érvényes útlevél mindenüvé, csak a mennybe nem, és mindent meg lehet szerezni vele, csak a boldogságot nem!

Soha még egyetlen gazdag ember sem vésetett pénzdarabot a sírkövébe, még ha egész életén át a pénz megszállottja volt is. A sírkövére vallásos jelképet keres, mint amilyen a kereszt. Ezzel megteszi utolsó képmutató gesztusát. A Zsoltáros azt mondja: „Ez az ember, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és a megrontásban volt erős" (Zsolt 52,9).