Skip to main content

12.25 A nagy titok

„Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent (hús)testben..." 1Timóteus 3,16

Valóban nagy a kegyesség titka, nem azért, mert titokzatos marad, hanem azért, mert olyan elképesztő. A titok az a bámulatra méltó fölismerés, hogy Isten hús-vér emberré lett.

Ez pl. azt jelenti, hogy az Örökkévaló beleszületett egy olyan világba, amelyet az idő határoz meg. Ő, az Időtlen, eljött a naptár és az órák világába.

Az Egyetlen, Aki mindenütt jelenvaló, Aki egy időben minden helyen ott van, egyetlen helyre korlátozta magát, mint Betlehem vagy Názáret, Kapernaum vagy Jeruzsálem.

Csodálatos, hogy a mennyet és földet betöltő nagy Isten magára vette az emberi test korlátait. Mikor az emberek reánéztek, joggal mondhatták: "Benne lakik az Istenség egész teljessége testileg."

A Teremtő meglátogatta ezt a Föld nevű jelentéktelen bolygót. Ez a világmindenség többi részéhez képest egy porszem csupán. Mégis, a mindenség többi részét otthagyta, s hozzánk jött el Isten. Mennyei palotájából eljött egy istállóba!

A mindenható Isten gyámoltalan gyermekké lett. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Mária azt tartotta karjaiban, Aki őt tartotta, hiszen Ő a világ teremtője és megtartója.

A mindentudó Isten minden bölcsességnek és tudásnak forrása, és mégis azt olvassuk róla, hogy mint gyermek gyarapodott bölcsességben. Szinte elképzelhetetlen, hogy az, akié minden, a saját világába jött, és az övéi nem fogadták be Őt. A vendégfogadóban nem volt hely számára. A világ nem ismerte meg Őt.

Az Úr szolgaként jött el a világba. A dicsőség Ura egészen közönséges emberi testet öltött. Az élet Ura jött el a földre, hogy itt meghaljon. A Szent eljött a bűn igazi őserdejébe. Ő végtelenül közel jött hozzánk. Annak, aki Atyjának legfőbb öröme volt, és akit angyalok imádtak, éhséget és szomjúságot kellett, hogy szenvedjen, fáradt volt, amikor leült a Jákób kútjához, elaludt a hajóban a Genezáret taván, hazátlan idegenként vándorolt. Mérhetetlen gazdagságból a legkeservesebb szegénységbe jött. Nem volt fejét hova lehajtsa. Kezével dolgozott. Nem állt soha hideg-meleg folyóvíz rendelkezésére, amit mi magától értetődőnek tartunk.

És mindez érted és értem történt!
Ó imádjuk, ó, imádjuk a Királyt!