Skip to main content

A Ne ítélj hamis filozófiája

A „NE ÍTÉLJ” HAMIS FILOZÓFIÁJA

A “ne ítélj” filozófiája mindenhol terjed. Segít kialakítani a világot uraló szuperegyházat az utolsó időkben, mert megakadályozza, hogy a hívők gondolkozzanak, és Isten Igéje alapján elutasítsák azt, ami szembe megy az Igével. A végidők hitehagyása lelki védelem nélkül sokkal könnyebben terjed. Persze, ha valamit mégis gyorsan meg szoktak ítélni, szinte háttértől függetlenül az általában a helyes bibliai ítélethozatal és a bibliai elkülönülés az aposztáziától.

Az egyik általános, mítoszszerű elképzelés a mai kereszténységben, hogy a Biblia mindennemű ítéletet megtilt. A következő igékre szoktak hivatkozni:

Mt.7.1 Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! 2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is. És amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is. 3 Miért nézed a szálkát a te atyádfia szemében, és nem látod a gerendát a magadéban? 4 Vagy hogyan mondhatod a te atyádfiának: hadd vegyem ki szemedből a szálkát, amikor a te szemedben gerenda van? 5 Képmutató, vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és azután gondolj arra, hogy kivedd a szálkát a felebarátod szeméből!

Az első dolog, amit észre kell vennünk, hogy Jesua nem minden ítéletet kritizál, hanem a képmutató ítéletet (7.5).
Ha egy szülő megtiltja a gyerekének bizonyos zenék hallgatását és ő hasonló zenéket hallgat, az képmutatás. Ha egy (hívő) feleség engedelmességre neveli a gyerekét, de a gyerek nem látja, hogy engedelmeskedik a férjének, az képmutatás. Ha egy (hívő) férj a nők tiszteletére és védelmére neveli a fiát, de a feleségét nem tiszteli és oltalmazza, és nem úgy szereti, ahogy Krisztus szerette az egyházat, hogy életét adta érte, az képmutatás.
Ugyanebben a részben Jesua éppen a hamis próféták felismeréséről tanít:

Mt.7. 15 Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. 16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt vagy a bojtorjánról fügét? 17 Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

Ahogy megnézünk egy gyümölcsöt, és meg tudjuk állapítani, hogy egészséges-e vagy rohadt, - néha a belsejébe is bele kell néznünk, tehát kénytelenek vagyunk jobban megvizsgálni -, ugyanígy ismerhetjük fel a hamis tanítókat és prófétákat is. Van akit első hallásra, van olyan, akit jobban meg kell vizsgálni. Lehetetlen lenne felismerni a hamis prófétákat, ha az Ige alapján nem ítélnénk meg folyamatosan a gyakorlatukat. Hogy tudnám meg kicsoda a hamis próféta, ha nem mérnék mindent Isten Igéjéhez?

Egy másik igehely, amivel számos alkalommal visszaélnek:

Róm.14. 4 Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy esik, de meg fog állni, mert az Úr képes őt megtartani. Ezt sokszor arra használják, hogy a vers tiltja a bűn és a hiba leleplezését.

Ez egy valóban fontos igerész, de semmit nem mond a fenti állításokkal kapcsolatosan. A szövegkörnyezet a húsevésről és az ünnepnapok megtartásáról beszél. Ezekről nem ítél az Ige, tehát szabadságunk van és mi sem ítélünk másokat. Minden ilyen dolog a szabadság kategóriája, ennek a bibliai korlátja annyi, hogy ne botránkoztassunk meg senkit.
Amit tehát világosan tanít az Ige azt megtartjuk (pl. morális kérdések), amikben meghagyja a személyes meggyőződésünket, ott a nekünk adott bölcsesség alapján hozzuk meg a döntéseinket, és nem kárhoztatjuk sem magunkat sem az atyánkfiát.

1Kor. 4.3-5 szintén egy tévesen használt rész a „ne ítélj” filozófiájában:

1Kor.4. 3 Számomra egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy ti miképpen ítéltek felőlem, vagy hogy egy polgári bíróság hogyan teszi ezt, sőt magam sem ítélem meg magamat. 4 Én ugyan semmit sem tudok magam ellen felhozni, de ez még nem tesz igazzá, ugyanis az Úr az, aki megítél engem. 5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek, amíg el nem jön az Úr, aki világosságra hozza a sötétség titkait, és megjelenti a szívek szándékait. Akkor mindenki Istentől kapja a dicséretet.

Pál nem azt tanítja, hogy a hívők semmit se ítéljenek meg és hagyjanak mindent Istenre. Ez teljesen ellentmondana a levél egyéb állításainak (2.15, 5.3,12, 6.2-3, 14.29). Arról beszél, hogy a hívők ne ítéljék meg Isten szolgáit a saját emberi gondolkodásukkal, azt, hogy milyen legyen Isten szolgája, hogyan tanítson és tevékenykedjen, sokkal inkább legyen az ítéletük igazságos Isten Igéje szerint. Arról beszél, hogy emberi ítélettel ítélik meg (4.3). A tanító nem alkalmazkodik az emberi gondolatokhoz és ítéletekhez, egyedül Istennek hűséges, ez az egyetlen mérce, amellyel szükséges megítélni.

Azt is tanítja, hogy a végső ítélet Istené, és alázatosak és óvatosak legyünk a jelenben az ítéletben (4.4-5). Habár rendelkezünk az Igével és meg kell ítélnünk a dolgokat az Ige alapján, nem kell azt gondolnunk, hogy tévedhetetlenek vagyunk. Még a saját szívünket sem ismerjük (Jer. 17.9). Tudásunk a jelen világban tökéletlen.

Jer.17. 9 Csalárdabb a szív mindennél, és romlott az, ki ismerhetné ki?

Felismerhetjük, ha egy ember tanítása hamis, ehhez tudhatunk eleget, elkerülhetjük és megnevezhetjük a tévedését, de nem tudjuk a szívnek titkait, ahogy végül Isten ítél majd a tökéletes világosságban. Tehát minden ítéletünk átmeneti és a végső ítélet az Úré.

Jakab 4.11-12 is gyakran tévesen használt igehely az ökumenizmus hamis áradatában:

Jak.4. 11 Ne gyalázzátok egymást, testvéreim. Aki gyalázza vagy elítéli testvérét, az a törvényt gyalázza, és a törvényt ítéli el. Ha pedig a törvényt ítéled el, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek. 12 Egy törvényhozó és ítélőbíró van, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy elítéled a felebarátodat?

A szövegösszefüggés megmutatja, hogy Jakab a gonosz beszédet tiltja, a helyes ítélet viszont az igazság szeretetben való közlése. Az igazság nem gonosz és az igazságot szeretetben szólni nem gonosz. Az igazság utáni szenvedély és a tévedés elleni szenvedély nem gonosz. A Zsoltárok így ír erről:

Zsolt.119. 128 Igaznak tartom minden határozatodat, és gyűlölöm a hamisság minden ösvényét.

Tehát Jakab a gonosz szándékú ítéletet utasítja el. Ha valaki a bűnt és a tévedést az Ige alapján ítéli meg, az soha nem azért történik, hogy megsértsen másokat.

Az Ige bőven tanít a helyes ítélethozatalról. János 7.24-ben az igaz ítéletről:

Jn.7. 24 Ne csak látszatra ítéljetek, hanem mondjatok igazságos ítéletet!

Szükséges megítélnünk dolgokat a testvérek között:

1Kor.6. 5 Megszégyenítésetekre mondom. Hát nincs köztetek egy bölcs ember sem, aki ítélkezhetne a testvérek között?

Meg kell ítélnünk a tanítást:

1Kor.14. 29 A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek, és a többiek ítéljék meg.

Meg kell ítélnünk azokat, akik hamis evangéliumot, hamis krisztusokat és hamis lelket prédikálnak:

2Kor.11. 1 Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis balgaságot! Sőt szenvedjetek el engem is. 2 Mert az Isten szerinti féltő szeretettel féltelek titeket, hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak benneteket Krisztus elé. 3 Félek azonban, hogy amint a kígyó ravaszságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is eltávolodnak a Krisztus iránti tisztaságtól és őszinteségtől. 4 Mert ha valaki jön, és más Jézust hirdet, akit nem hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, amelyet nem kaptatok, vagy más evangéliumot, nem azt, amelyet befogadtatok, igencsak eltűrnétek.

Meg kell ítélnünk a sötétség cselekedeteit:

Ef.5. 11 És ne legyen részetek a sötétség gyümölcstelen cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le azokat,

Meg kell ítélnünk a lelkeket:

1Jn.4. 1 Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta jött ki a világba.

Valójában mindent meg kell ítélnünk:

1Kor.2. 15 A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítélheti meg. 16 Mert ki érte fel az Úr értelmét, hogy oktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

Tehát a lelki ember nem a saját gondolkodása alapján ítéli meg a dolgokat, hanem Krisztus elméjével és Isten Igéjével. Tisztában van vele, hogy bukott világban él és a lelki megtévesztés veszi körül. Tudja, hogy rendelkezik az Ige világosságával és ennek fényében ítél meg mindent.

 

A BIBLIAI SZERETET ÉS A MEGÍTÉLÉS KAPCSOLATA

A „NE ÍTÉLJ” HAMIS FILOZÓFIÁJA (2)

A második részben a szeretet kérdésével foglalkozunk. Szükséges pontosan meghatározni a bibliai szeretetet ahhoz, hogy megértsük, mi is a kapcsolat a bibliai ítélethozatal és a szeretet között. Ez azért fontos, mert még a megfelelő, helyes, és szükségszerű bibliai megítélést is sokszor elutasítják, és ezt legtöbbször a szeretet ürügyén illetve a szeretetlenség vádjával.

Az ökumenikus világ szeretet meghatározása nagy mértékben eltér a bibliai szeretet fogalmától. Az ökumenizmus szeretete egy olyan tolerancia, amely mindenkit feltétel nélkül a keblére ölel, aki Istenről és Jézusról beszél. Mindez keveredik a humanista gondolkodással, az emberi jósággal, az általános béke tervével. Tegyük jobbá szeretetben a világunkat emberi jóságunkkal.
A Biblia a következőket mondja a szeretetről:

Jn.14. 23 Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet, és az én Atyám szeretni fogja azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.

És azért imádkozom, hogy a ti SZERETETETEK még jobban-jobban bővölködjék ISMERETBEN és minden ÉRTELMESSÉGBEN; Hogy MEGÍTÉLHESSÉTEK, HOGY MI A ROSSZ ÉS MI A JÓ; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára. (Fil. 1.9-10)

Mert az az Isten SZERETETE, hogy MEGTARTJUK AZ Ő PARANCSOLATAIT; az ő parancsolatai pedig nem nehezek. (1Jn 5.3)

De hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól. Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat, a miket parancsolunk. Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, a melyet mi tőlünk kapott. (2Tessz. 3.4-6)

A bibliai szeretet az Isten Igéjének a szeretetével kezdődik. Ahogy szeretjük az Igéjét, és megtartjuk a parancsolatait, ez határozza meg a szeretetben járásunkat. Az AGAPÉ szeretet nem érzés, hanem akaratlagos döntés. Természetesen lesznek a döntésnek érzelmi következményei is. Azok lesznek a valós bibliai szereteten alapuló érzelmek, amelyek a bibliai szeretetet kísérik.

A bibliai házasságnak is ez a működési elve. Isten azért rendelte a házasságot, hogy tanuljunk az ő szeretetéről. Ahogy az Atya szereti Izraelt a Jehova és felesége kép szerint az Ószövetségben, ugyanúgy szereti Jesua az egyházát az újszövetségi képben. Ez a szeretet legintimebb módon a házasságban ismerhető meg. De ennek része a férj és a feleség engedelmessége Isten Igéjének, és mindannak a bibliai rendnek, amit az Ige a házasságról tanít. Abból fakad annak a szeretetnek a megismerése, amiről a Biblia beszél.
Tehát az érett hívők szeretete elsősorban nem emocionális, mert az érzelem bizonytalan és félrevisz, bár természetesen lesznek érzelmi velejárói a hívő életnek. A bibliai szeretet következménye, hogy a viharokban és kihívásokban a hívők megállják a helyüket érzelmileg is.

A bibliai szeretet lelkileg/szellemileg óvatos. Isten Igéje alapján ítéli meg a dolgokat, és csak az Isten akaratával egyező dolgokban vesz részt.

A bibliai szeretetnek nincs ellenére a feddés és intés sem a 2Tim. 4.2 szerint:

Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.

Jesua maga mondja a gyülekezeteknek a Jelenések 3.19-ben:

A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.

Tehát a bibliai szeretet semmiképpen nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyom a spirituálisan és morálisan veszélyes dolgokat.

Nemcsak a szeretet meghatározása problémás az ökumenizmusban, hanem az IRÁNYA is. Sokkal inkább az emberi irányra koncentrálnak Isten igazsága nélkül mintsem arra, hogy Isten igazságából kiindulva gyakorolnák mindezt a testvérek és mások felé.

És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Mt 22.35-39)

Bár ezt az ószövetségi elvet Jesua még intenzívebbé tette a tanítványok számára, mert azt mondta:

Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. (Jn 13.34)

A feljebb leírt sorrenden azonban ez semmit nem változtat. A szeretetünk a testvérek felé bizonyítéka lesz annak, hogy ismerjük az ő szeretetét felénk. Ez viszont csak az Igéjének és így az igazságainak a szeretetéből és megtartásából következhet.

 

(Bibliatanítások Ariel Hungary)