Volt egyszer egy császár messze Keleten, aki nagyon öreg volt, és tudta, hogy közeleg az idő, amikor meg kell választania utódját. Ahelyett, hogy egyik hivatalnokát vagy valamelyik gyermekét választotta volna, úgy döntött, hogy másképp cselekszik. Egyik nap összehívatta a császárság valamennyi fiatalemberét. Így szólt: „Ideje, hogy lemondjak, és megválasszam a következő császárt. Úgy döntöttem, hogy közületek választok valakit". A fiatalok elámultak. A császár így folytatta: „Mindegyikőtöknek adok egy magot. Egyetlen magot. Ez egy nagyon különleges mag. Menjetek haza, ültessétek el a magot, öntözzétek, és gyertek ide vissza mához egy évre azzal, amit ebből a magból felneveltetek. Aztán megnézem a növényeiteket, és így döntöm el, hogy ki legyen a birodalom következő császára!"
Volt egy Ling nevű fiú, aki ott volt aznap, és a többiekhez hasonlóan ő is kapott egy magot. Hazament, és izgatottan mesélte el anyjának az egész történetet. Édesanyja segített egy cserepet és virágföldet szerezni, ő pedig elültette a magot, és gondosan locsolta. Mindennap megöntözte, és figyelte, hogy kibújt-e. Körülbelül három hét múlva a többi fiú elkezdett a magról és a növényéről beszélgetni.
Ling mindennap hazament és megnézte a cserepet, de semmi nem nőtt ki belőle. Eltelt három hét, négy hét, öt hét. Még mindig semmi. Mostanra már mindenki a növényéről beszélt, de Lingnek nem volt növénye, és úgy érezte, kudarcot vallott. Eltelt hat hónap - és még mindig nem nőtt ki semmi Ling cserepéből. Biztos volt benne, hogy elpusztította a magot. Mindenki másnak fája nőtt, meg hatalmas növénye, neki meg nem volt semmije sem. A barátainak azonban nem mondott semmit. Csak várta, hogy kihajtson a növénye.
Végül eltelt egy év, és a császárság valamennyi ifja elhozta a növényét, hogy a császár megvizsgálhassa. Ling azt mondta édesanyjának, hogy ő nem megy el csak azért, hogy az üres cserepet megmutassa. Anyja azonban arra biztatta, hogy menjen el, vigye el a cserepet, és mondja el őszintén, mi történt. Lingnek remegett a gyomra, de tudta, hogy anyjának van igaza. Elvitte üres cserepét a palotába. Amikor Ling megérkezett, elámult azon, mennyiféle növényt neveltek a társai. Csodaszépek voltak - mindenféle méretűek és alakúak. Ling letette üres cserepét a földre, és sokan kinevették. Néhányan megsajnálták, és annyit mondtak: „Nem baj, legalább megpróbáltad."
Amikor a császár megérkezett, végignézett a termen, és köszöntötte a fiatalembereket. Ling igyekezett megbújni hátul. „Nahát, micsoda növényeket, fákat és virágokat neveltetek" - szólt a császár. Ma egyikőtöket kinevezem császárnak."
Egyszer csak a császár megpillantotta a hátul rejtőzködő Linget üres cserepével. Megparancsolta az őröknek, hogy vezessék elé a fiút. Linget rémület töltöttel el. „A császár tudja, hogy kudarcot vallottam! Lehet, hogy meg is ölet!"
Amikor Ling előre ért, a császár megkérdezte a nevét. „Lingnek hívnak" - felelte. A fiúk mind nevetgéltek, és gúnyolták. A császár megkérte, hogy mindenki hallgasson el. Lingre nézett, és aztán így szólt a tömeghez: „Íme az új császárotok! A neve Ling!"
Ling nem hitt a fülének. Még a magját sem tudta felnevelni. Hogy lehetne ő az új császár?
Aztán a császár így szólt: „Ma egy éve mindenkinek adtam egy magot. Azt mondtam, hogy fogjátok a magot, ültessétek el, öntözzétek, és hozzátok vissza nekem ma. De mindannyiótoknak főzött magvakat adtam, amik nem hajthatnak ki. Mindannyian, Ling kivételével, fákat és növényeket és virágokat hoztatok nekem. Amikor rájöttetek, hogy a mag nem hajt ki, másik maggal helyettesítettétek azt, amit én adtam. Egyedül Ling volt elég bátor és őszinte ahhoz, hogy elhozza nekem a cserepet az én magommal. Ezért ő lesz az új császár!"
„Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt" (Ján 12,24-25). Ez az ige emlékeztet bennünket arra, hogy aki most kevesebbel megelégszik, az később többet fog kapni. Azáltal, hogy most „meghalunk" magunknak, örökké fogunk élni.
- Jézus azt mondta: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát" (Mt 7,21). Nem elég annyi, hogy kívülről keresztyénnek nézünk ki. Jézus azt akarja, hogy valódiak legyünk.