Skip to main content

A kislány és a festő

Egyszer egy festő festett egy gyönyörű képet, a szobája legszebb részére függesztette, és senkinek nem adta el. Néhány hónap múlva a művész hallott egy kórházban fekvő, nagyon beteg és szomorú kislányról.
Úgy döntött, hogy meglátogatja. Elvitte neki a gyönyörű, féltett festményét is. Amikor megérkezett, szívszorító látvány fogadta: Egy sápadt, beteg kislány az ablakon kitekintve nézte a szemben álló ház ereszén lévő fecskefészket.
A festő halkan megszólalt:
- Szervusz - mondta, és biztatóan mosolygott.
A kisleány visszafeküdt az ágyába és csendben válaszolt:
- Jó napot, ismerem én Önt?
- Nem - válaszolta a festő . Úgy döntöttem elhozom neked az én legszebb festményemet, hátha gyógyulásodra szolgál.
A kislány szomorúan a művészre tekintett.
- Sajnálom, de nekem ez a festmény semmit sem ér, mondta és egy könnycsepp gördült le az arcán.
- No de miért ? -állt döbbenten a festő.
- Nézzen ki az ablakon Uram! Látja ott azt a fecskefészket?
- Igen.
- Nos, - mondta szomorkásan a lány - amikor abból a fészekből a fecskék délre repülnek, az én napom végleg lenyugszik. Akkor én is elmegyek, de nem jövök vissza. Soha... Látja, ezért nem fogadom el az ön féltett kincsét. Őszintén sajnálom. - válaszolt az úr . Nos akkor én mennék is. Remélem, meggyógyul fiatal hölgy. Viszlát.
- Ég Önnel. - intett búcsút a soványka kéz.
Az ajtó csikordult, és a festő kilépett. Amíg a hazafelé tartott, a festő erősen gondolkodott, hogy miként lehetne marasztalni a fecskéket, hiszen ők a kislány életét jelentik. Eszébe jutott egy ötlet, hiszen Ő mégiscsak egy festő...
Sok hónap telt el azóta, hogy a művész a kislánynál járt. Azóta igazi csoda történt: A fecskék nem repültek ki. Már tavaszodott és a fecskepár még mindig ott volt az eresz alatt. Időközben a lányka meggyógyult, hisz a fecskék tartották benne a lelket. Nemsokára lábra is állt. Az első útja pedig a szemben lévő ház eresze alá vezetett. Amikor odaért egyszerűen nem hitt a szemének: Az ő fecskéi festve voltak csupán.

S így a festő mégiscsak megmentette a kislány életét, akinek hitét a festett fecskék kölcsönözték. Nem mindegy miben, Kiben hiszünk!

Mt.9.22 Jézus hátrafordult, ránézett az asszonyra, és ezt mondta: „Bízzál, leányom: mivel hittél, meggyógyultál!” Ebben a pillanatban az asszony meggyógyult.

fecskepar.jpg