Tegyük fel, hogy vettem valakitől egy lovat, és ezért a lóért komoly összeget, kerek hat dollárt kellett fizetnem.
Amikor hazaérek a lóval, mindenki nagyon izgatott. A gyerekek hősnek tartanak. A feleségem pedig, aki nagyon takarékos, azt gondolja, hogy nagyszerűen tudok alkudni. A ló biztos siker a család szemében.
Egy idő után azonban problémák támadnak. A ló túl nagy a házunkhoz, bár azt kikötöttem a gyerekeinknek, hogy „a nappaliban nem vágtázunk". Egyre többe kerül az etetése is. Végül a feleségem kijelenti: „a lónak menni kell". Visszaviszem a lovat az emberhez, akitől eredetileg vettem, és ő nagy kegyesen nyolc dollárért vissza is vásárolja tőlem.
De nekem hiányzik az öreg ló. Esténként, amikor a gyerekek már lefeküdtek, gyakran bámulom a holdat, játszom a harmonikán, és cowboy dalokat énekelek. A feleségem, a drága, nem bírja nézni, ahogy szomorkodom a jó öreg Kalikó miatt. Végül beadja a derekát, és azt mondja: „Jól van na, menj, és vedd meg megint azt a lovat!" Ezúttal tíz dollárért veszem meg a lovat ugyanattól az embertől.
A többit kitalálhatjátok. Alig került vissza a ló, megint előjöttek a régi bajok. A gyerekek továbbra is körbe lovagolnak a nappaliban, és a ló sokszor otthagyja a jegyét a szőnyegen. Már látom a kézírást az istálló falán. Meg kell szabadulnom az öreg Kalikótól. Így hát visszaviszem a lovat ugyanahhoz az emberhez, és tizenkét dollárért eladom neki.
Már nincs meg a lovam, de van egy kérdésem. A sok huzavona után végül is vesztettem vagy nyertem rajta?' Ha nem vesszük figyelembe azt, hogy etettük, vagy az üzemanyagot, amit elhasználtunk a tanyára jövet menet - vajon jól jöttem ki belőle? Vagy megjártam vele? Vagy pedig megtérült? Ha pedig nyertem vagy veszítettem - mennyit nyertem, illetve veszítettem?
(Adjunk lehetőséget a hallgatóknak, hogy egy percig gondolkozzanak, aztán önként jelentkezők válaszoljanak a kérdésre. Jó esély van arra, hogy sokféle válasz szülessen - és a legtöbb helytelen lesz. A hallgatósággal szavaztassuk meg, hogy szerintük kinek van igaza.)
A válasz az, hogy négy dollárt kerestem. (Hat dollárt és tíz dollárt, összesen tizenhat dollárt költöttem; nyolc dollárt és tizenkét dollárt, összesen húsz dollárt kaptam. Ha a húsz dollárból kivonjuk a tizenhat dollárt, négydolláros nyereség jön ki.)
Ez a feladat egy másodikos matekkönyvből való. Tulajdonképpen nagyon könnyűnek kellett volna lennie. Mégsem volt annyira könnyű, ugye? Sőt, elég zavarba ejtő volt.
Ilyen néha az élet is. Néha az egyszerűnek tűnő dolgok nem is olyan egyszerűek. Nagyon is zavarba ejtőek tudnak lenni. És az nem segít, ha mindenki mást mond - és mindenki azt hiszi, hogy neki van igaza!
A lényeg: Mindannyian szembesülünk olyan dolgokkal az életben, amik sokkal nehezebbek egy másodikos matekpéldánál. Honnan tudhatjuk a helyes választ? Honnan fogjuk tudni, mit tegyünk? Azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak tippeljünk. Nem akarunk rossz tanácsra hallgatni. Biztosnak kell lennünk abban, hogy helyes döntéseket hozunk azzal kapcsolatban, mi helyes és mi helytelen, mi a jó és mi a rossz, az igaz és a hamis.
Ezért fontos az Igét olvasnunk, imádkoznunk, és tanulnunk azoktól, akik idősebbek és bölcsebbek, mint mi. Ezért adta nekünk Isten a gyülekezetet.