Skip to main content

A szeretet és a taxis

Art Buchwald rovatvezető mesélt egy napjáról, amikor egyik barátjával utazott egy New York-i taxiban. Amikor kiszálltak a taxiból, barátja így szólt a sofőrhöz: „Köszönöm az utat! Maga fantasztikusan vezeti ezt a taxit!"

A taxisofőrnek elakadt a szava a döbbenettől egy másodpercre, aztán így szólt: „Mi maga? Valami okostojás?"

„Nem - szólt a férfi. - Komolyan beszélek. Csodálom, ahogy megőrzi a hidegvérét a sűrű forgalomban. Nem sok taxis képes erre. Örülök, hogy magával utazhattam!"

„Na persze” - mondta a taxis, és elhajtott.

Buchwald megkérdezte barátját: „Ez mi volt?"

„Próbálom visszahozni a szeretetet New York városába - felelt a barátja. - Szerintem ez az egyetlen dolog, ami megmentheti a várost."

„Azt hiszed, egyetlen ember megmentheti New York városát?"

 „Nem egyetlen ember - felelt a férfi. -Szerintem ennek a taxisnak szereztem egy jó napot. Tegyük fel, hogy ma még lesz húsz utasa. Kedves lesz hozzájuk, mert valaki hozzá is kedves volt. Az a húsz utas pedig kedvesebb lesz az alkalmazottaihoz, a bolti eladókhoz, a pincérekhez vagy akár csak a saját családjához. Ez a kis jóakarat végül akár ezer embert is elérhet. Az pedig már nem rossz, ugye?"

„De az egész azon múlik, hogy az a taxis továbbadja-e jóindulatodat másoknak."

„Lehet, hogy nem teszi - szólt a férfi. - De mondhatok valami kedveset tíz különböző embernek a mai nap folyamán. Ha a tízből hármat boldoggá tesz, amit mondok, akkor közvetett módon háromezer vagy még több ember hozzáállására tudok hatással lenni."

„Neked hiányzik egy kereked" - szólt Buchwald a barátjához.

„Ez csak azt mutatja, mennyire cinikus lettél - feleli erre ő. - Vegyük például a postai dolgozókat. Azért utálják olyan sokan a munkájukat, mert senki nem mondja nekik, milyen jól végzik."

„De hát nem is végzik jól."

„Nem végzik jól, mert úgy gondolják, senki nem törődik vele, hogy jól végzik-e” - felelt erre a barátja.

Buchwald tovább sétált a barátjával az utcán, és öt építőmunkást pillantottak meg, akik ebédeltek. A barátja megállt és így szólt hozzájuk: „Nagyszerű munkát végeznek, emberek! Biztosan nehéz és veszélyes ez a munka."

A munkások gyanakodva méregették Buchwald barátját.

„Mikor fejezik be?" - kérdezte ő.

„Júniusban" - mordult egyikük.

„Hát ez lenyűgöző! Biztosan nagyon büszkék arra, amit itt csinálnak!"

Ahogy továbbmentek, Buchwald így szólt: „Még mindig úgy gondolom, hogy semmit nem érsz ezzel."

„Ellenkezőleg" - felelt a férfi. - Ha ezek a munkások elgondolkodnak a szavaimon, jobb érzésekkel fogják végezni a munkájukat, és ez valamilyen módon a városnak is javára válik.”

„De nem tudod ezt egyedül elérni - szólt Buchwald. - Te csak egyetlen ember vagy".

„De nem csüggedek el - válaszolt a férfi. - Remélem, sikerül másokat is bevonni a kampányomba." Tovább sétáltak az utcán.

„Te rámosolyogtál egy szürke kis nőre!" - szólt Buchwald a barátjához.

„Igen, tudom - felelt ő. - És ha ez egy tanárnő, akkor az osztályának fantasztikus napja lesz ma."

Legtöbben nem ismerjük fel, milyen hatást tudunk gyakorolni a világra azzal, hogy az emberekkel egyesével megosztjuk Isten szeretetét. Amikor ezt tesszük, láncreakciót indítunk el, aminek óriási eredménye lesz Isten országára nézve. Óriási változást lehet munkálni a világban látszólag jelentéktelen kis kedvességekkel. Ahogy Jézus fogta azt a néhány kenyeret és halat a Galileai tó mellett, és ezreket jóllakatott (Máté 14-15.), Isten képes arra, hogy fogja a kis dolgokat, amiket teszünk érte, és csodákat tegyen mások életében. Próbáld ki, és figyeld, mi történik!