Skip to main content

Hü, de ciki!

Egy lány a Középnyugatról elutazott a kaliforniai Hollywoodba, hogy megnézze a látnivalókat, és lehetőleg megpillantson egy valódi filmszínészt.

Egyik délután ellátogatott Beverly Hills-be, és bement egy fagyizóba, hogy vegyen egy fagyit. Elmondta, hogy mit szeretne, és hirtelen ráébredt, hogy a sorban mögötte álló ember nem más, mint Paul Newman! El se akarta hinni! A szíve majd kiugrott.

De igyekezett megőrizni higgadtságát. Nem akart úgy viselkedni, mint egy ostoba kis csitri. Nem akart cikis helyzetbe kerülni egy olyan ember előtt, mint Paul Newman. Igyekezett nem bámulni, és nem kimutatni az érzelmeit. Fizetett a pénztárosnak, megfordult, és szép nyugodtan kisétált az üzletből.

Amikor kiért, mély levegőt vett, és hirtelen rájött, hogy a fagyija nélkül jött ki a cukrászdából. Jaj, ne! Biztos otthagyta a pulton. Most mehet vissza a fagyijáért éppen Paul Newman előtt! Ezt nem teheti!

Így aztán úgy döntött, kint vár, amíg Newman elmegy a pulttól. Amikor látta, hogy már nem áll ott, visszament a boltba, hogy elvegye a fagyiját. Amikor azonban a pulthoz ért, valaki megérintette a vállát. Megfordult, és... PAUL NEWMAN VOLT AZ!

Megvillantva híres mosolyát, így szólt: „Kisasszony, ha a fagyiját keresi... azt betette a táskájába!"

Akárhogy is próbálkozunk, néha elő fog fordulni, hogy ostobának látszunk. Megpróbálhatunk „higgadtnak" tűnni, vagy úgy tenni, mintha teljesen kezünkben tartanánk a dolgokat, de legbelül félelmekkel, aggodalmakkal, önbizalomhiánnyal és alacsony önbecsüléssel küszködünk. És néha hagyjuk, hogy ezek a dolgok lehúzzanak, és így nem tapasztaljuk meg mindazt, amit Isten tartogat a számunkra.

Az Ige bátorít arra, hogy engedjük el a büszkeséget, és alázzuk meg magunkat - hogy legyünk szolgák (ami sokaknak igen cikis lehet). Péter kényelmetlenül érezte magát, amikor Jézus szolgaként viselkedett, és meg akarta mosni az ő koszos lábait. De gondoljunk arra, Jézus hogyan érezte magát! Ő Isten volt, mégis letérdelt, és egy szolga munkáját végezte el.

Lehet, hogy keresztyénként néha ostobának látszunk, de „mi bolondok vagyunk a Krisztusért" (1Kor 4,10).