Volt egyszer két fiútestvér, akik egypetéjű ikrek voltak. Bár teljesen egyformán néztek ki, az egyéniségüket tekintve teljesen egymás ellentétei voltak. Az egyik testvér örök optimista volt, mindig a jót látta meg mindenben és mindenkiben. A másik fiú viszont örök pesszimista volt, sosem látott sehol semmi jót.
Egyszer karácsonykor a szüleik úgy döntöttek, megpróbálnak tenni valamit azért, hogy valamiféle egyensúly alakuljon ki a testvérek egyéniségében. A pesszimista fiúnak a szülők egy csillogó-villogó kerékpárt adtak. Az optimista fiúknak pedig egy szalmával teli zsákot adtak. A fa alá tették az ajándékokat, ráírták a fiúk nevét, és várták, hogy mi fog történni.
Karácsony napjának reggelén a két fiú leszaladt a lépcsőn, hogy megnézzék, mit kaptak szüleiktől. A pesszimista, amikor meglátta a biciklit, felkiáltott: Bicikli?! Miért adtatok nekem biciklit? Túl hideg van kint a biciklizéshez és amúgy is fel fogok vele borulni és összetöröm magam. Nem hiszem el, hogy egy vacak biciklit kaptam!
Az optimista kibontotta ajándékát, megtalálta a szalmával teli zsákot, és egy percig gondolkodott. Aztán kiszaladt az udvarra és izgatottan szaladgált körbe, keresve valamit. A szülei és a testvére zavartan nézték, aztán végül megkérdezték tőle: - Mi a csodát művelsz? Erre ő így felelt: - Hát, mivel egy zsák szalmát kaptam, tudom, hogy itt van valahol egy póni! Csak még nem találtam meg!
A hozzáállás óriási változást hozhat a körülményeinkben. Amikor történnek dolgok otthon, az iskolában, a barátainkkal - két választásunk van. Mehetünk a felső úton, vagy az alsón. A felső út azt jelenti, hogy pozitív marad a hozzáállásunk és keressük a jót a helyzetünkben. Az alsó út azt jelenti, hogy negatívan állunk hozzá és csak a rosszat látjuk. Az egyik út a boldogsághoz vezet, a másik a kétségbeeséshez. Tiéd a választás. Nem kell, hogy a körülmények irányítsák az életedet. Te irányíthatod azt, hogy ezek a körülmények hogyan hassanak rád. Megvan hozzá az erő. Keresztyénként minden okunk megvan rá, hogy a felső utat válasszuk, és optimistán lássuk az életet. Krisztus miatt reménységünk van - valódi reménységünk. Tudjuk, hogy bármi is történik, Isten kezében tartja az irányítást és miénk a győzelem, amit Krisztus a kereszten nyert meg a számunkra. Pál apostol börtönben volt, amikor ezt írta: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek" (Fil 4,4). Nekünk is ilyen hozzáállásra van szükségünk.