Skip to main content

Hogyan ölte meg a húsvét a hitem az ateizmusban

 

Írta: Lee Strobel

Ateistaként, a lehető legrosszabb hírrel kellett szembenéznem: agnosztikus feleségem megtért. Két szó futott át az agyamon. Az egyik egy káromkodás volt, a másik a „válás”.

Arra számítottam, hogy a feleségemből egy önhitt szentfazék lesz, azonban ahogy teltek a hónapok egyre több pozitív változást és értéket fedeztem fel benne. Végül úgy gondoltam, hogy újságírói és jogi tapasztalataimat (a Chicago Tribune jogi szerkesztője voltam) felhasználva szisztematikus nyomozásba kezdek, hogy megállapítsam, van-e bármi valóságalapja a kereszténységnek.

Úgy gondoltam van esélyem rá, hogy kiszabadítsam feleségemet ennek a szektának a karmai közül.

Gyorsan megállapítottam, hogy Jézus állítólagos feltámadása a dolog kulcsa. Bárki mondhatja magáról, hogy ő Isten, de ha Jézus valóban megerősítette ezt az állítást azzal, hogy feltámadt a halálból, az számomra elég komoly bizonyíték lenne igaza mellett.

A következő két évet a történelmi dokumentumok lehető legaprólékosabb tanulmányozásával és összegyűjtésével töltöttem, hogy megállapítsam vajon a húsvét története csupán egy mítosz vagy tényleg megtörtént. Az Új Testamentum nem volt elég számomra. Nem fogadhattam el önmagukért az ott olvasható állításokat. Eldöntöttem, hogy kizárólag a történelmileg kétséget kizáróan alátámasztható tényeket veszem figyelembe. Nyomozásom előrehaladtával ateizmusom ingadozni kezdett.

Jézust valóban kivégezték? Véleményem szerint az eseményt alátámasztó tények olyan szilárdak, hogy még egy általam megkérdezett ateista történész, Gerd Lüdemann is kijelentette, hogy Jézus kereszthalála „vitathatatlan” tény.

Jézus sírja valóban üres volt? William Lane Graig, tudományos kutató rámutat, hogy Jézus sírjának helyszíne a hívők és nem hívők számára egyaránt ismert volt. Amennyiben a sír nem lett volna üres, lehetetlen lett volna elindítani egy olyan mozgalmat, ami tulajdonképpen a feltámadáson alapult, abban a városban ahol Jézust néhány héttel korábban nyilvánosan kivégezték.

Azonkívül maguk Jézus ellenségei is beismerték, hogy a sír üres volt, amikor kijelentették, hogy a testet ellopták. A test ellopása azonban senkinek nem állt érdekében, kiváltképpen a tanítványoknak nem. Nem vállalták volna a mártírhalált egy hazugságért.

 

Látta bárki is Jézust ismét életben halála után? Legalább nyolc ókori forrást találtam, az Új Testamentumban és azon kívül, amelyek alátámasztják a tanítványok bizonyságát a feltámadt Krisztussal való találkozásról. Ezek a források igen szilárdak és hiába próbáltam, nem voltam képes megdönteni őket.

Nem lehettek ezek a találkozások hallucinációk? A szakértők egytől egyik azt állítják, ez teljesen kizárt. A hallucinációk, az álmokhoz hasonlóan, egyetlen személy agyához köthetők, a Biblia pedig arról beszél, hogy Jézus egyszerre több embernek megjelent, három különböző alkalommal, ráadásul az egyik ilyen alkalommal egyszerre 500 ember előtt.

Nem lehetett ez mégis inkább egy olyan látomás, amit az apostolok vezetőjük halála miatti bánata váltott ki? Ez azonban nem magyarázta volna meg Pálnak, a keresztények esküdt ellenségének drámai megtérését, vagy Jakabnak, Jézus korábban szkeptikus féltestvérének hitét.

Egyikük sem szokott látomásokhoz, mégis mindketten látták a feltámadt Jézust és halálukkor is bátran hirdették, hogy Jézus megjelent nekik. Ráadásul, ha ezek csupán látomások lettek volna, a testnek még mindig a sírban kellett volna lennie.

Nem lehetséges, hogy a feltámadás egyszerűen az ókori mitológia újrajátszása, Ozirisz vagy Mithras történetét utánozva? Ha szeretnél egy ókorkutató történészt igazán jóízűen nevetni látni, vesd fel neki ezt az elképzelést.

Egyik ellenvetésem a másik után vált semmivé. Számos szkeptikus könyvét elolvastam, de ellenvéleményeik nem állták meg a helyüket a történelmi tényekkel szemben. Nem csoda, hogy az ateisták oly gyakran alulmaradnak a feltámadással kapcsolatos vitákban.

Végül, az ügy alapos feltárását követően, nem várt következtetésre jutottam: több hitre lenne szükségem ateizmusom megtartásához, mint ahhoz, hogy Jézus követőjévé váljak.

Ennek köszönhetően immár harmincadik alkalommal ünneplem a húsvétot keresztényként. Nem vágyaimat próbálom kifejezésre juttatni, nem halálfélelemből váltam kereszténnyé és nem is pszichológiai mankónak használom a hitet, hanem a tények győztek meg.

Lee Strobel részletes kutatási eredményeit tartalmazó egyik könyve „A Jézus dosszié” címen magyarul is megjelent.