01.17 A félelem nélkül való ember
"Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek" (2Móz 3,12).
"Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek" (2Móz 3,12).
"Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak" (1 Móz 28, 13).
"Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az asszony utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod." (1Mózes 3,15)
Jeremiásnak az volt a sorsa, hogy Isten elhívottja legyen olyan időben, amikor Júdában minden a végső katasztrófa felé rohant, amikor a politikai zűrzavar a tetőpontjára hágott, amikor a különféle pártokat a legrosszabb szenvedélyek befolyásolták, és végzetes szándékok uralták. Érzékeny természete visszarettent a kemény megbízatástól, "És mondtam: Ah, ah Uram Isten! Íme, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!" Természete szerint túl gyengéd ember volt ahhoz, hogy képes legyen megküzdeni a kor veszedelmeivel és nehézségeivel.
A SZENTÍRÁS egy megfelelő igeszakaszának megértéséhez szabályként adható, hogy először azt nézzük meg, mit ír Krisztusról. Amikor Őt látjuk benne, és az Ő helyzetét helyesen értékeljük, a többi részlet rendszerint nagyon gyorsan a helyére kerül.
Nehémiást nézve Ezsdrásétól eltérő jellemet látunk. Mintegy 14 évvel Ezsdrás megérkezése után lehetett, hogy Nehémiás vezette a foglyoknak egy csoportját Jeruzsálembe vissza. Mint Ezsdrás, Nehémiás is Isten embere volt éppen a megfelelő időben. Nagy dolgok történtek olyan emberen keresztül, aki bátran végrehajtotta Isten akaratát. A történelem sokat köszönhet ilyen embereknek. "Nehémiásnak a beszédei..." (1. v.); figyeljük meg, hogy ennek a könyvnek milyen nagy része van első személyben írva. A férfi saját aggodalmát és tetteit írja le.
Rengeteg dolog függött ennek a kisfiúnak a megszületésétől. Isten szövetséget ígért Abrámnak Háránban, 1Móz 12,1-3, amelyet megismételt, vagy inkább kibővített Sikemben, 1Móz 12,7 és Bételben, 1Móz 13,14-17; Hebronban háromszor, 1Móz 15,1-21; 17,1-21; 18,10; majd a Mórija hegyén, 1Móz 22,16-18, tehát összesen hétszer. A szövetségben nem csupán egy örökösről volt szó Ábrahámnak.
AZOK A FEJEZETEK, amelyek a Szenvedő Szolga kritikus ige szakaszát követik, közvetlenül rá vonatkoznak. Láttuk, hogy hogyan valósult meg a megváltás nagy munkája, az 53. fejezetben. Lássuk most az eredményeket, először Izráel számára, 54. fej, aztán pedig a pogányok számára, 60. fej.
EZ A KÉT ZSOLTÁR jelenti a bevezetést a zsoltárok negyedik könyvéhez. A 90. zsoltár címe: „Mózesnek, az Isten emberének imádsága". A két zsoltár felöleli Izráel nemzetének történelmét sivatagi vándorlásukban, amely a Mózes 4. könyvében van feljegyezve. Éles ellentétben állnak egymással. A 90. zsoltár a 600 000 emberről beszél, akik meghaltak a sivatagban hitetlenségük miatt. A 91. zsoltár Káleb és Józsué megtapasztalását írja le, a két túlélőét, akik addig éltek, hogy bejuthassanak az ígéret földjére. Mindkét zsoltár Istennel és népének lakóhelyével kezdődik.