10.20 Szabadító
"Ő szabadítja meg népét bűneiből" (Mt 1,21).
"Ő szabadítja meg népét bűneiből" (Mt 1,21).
"Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül" (Jer 30,11).
"Akik könnyezve vetnek, ujjongva aratnak majd!" (Zsolt 126,5).
„Aki tiszteli a parancsot, elnyeri jutalmát" (Péld 13,13).
„...mert én élek, és ti is élni fogtok" (Jn 14,19).
„Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam" (Jn 6,57).
„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt" (Mt 10,32).
Milyen kegyelmes ígéret ez! Nagy örömmel teszek vallást az én Uramról. Akármennyi hibám legyen is, Krisztust soha nem szégyellem, és a keresztről szóló tanítást bátran hirdetem. Uram, nem rejtem magamba a Te igazságodat.
„De megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat" (2Krón 7,14).
Tévelygő emberek vagyunk, még ha az Úr nevét viseljük is. Milyen nagy kegyelem, hogy az Úr mégis kész megbocsátani nekünk. Ezért valahányszor vétkezünk, siessünk Isten kegyelmének trónusához és kérjük bocsánatát.
„Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az Úr, szeretni fogod Istenedet, az Urat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz" (5Móz 30,6).
„Hatalmassá lesznek az Úr által, és az Ő nevében bízva élnek - így szól az Úr" (Zak 10,12).