Zsidók 5,1-14
URUNKAT MOST úgy mutatja be, mint a papsághoz szükséges két előfeltétel teljesítőjét - emberek közül választatván (1. v.), akit Isten hív el (4. v.). Az ÓSZ-i pap emberek közül volt választva, emberekért volt beiktatva. Munkája volt az áldozatban (1. v.) és az együttérzésben (2. v ). Az áldozás magában foglalta a nép imádatát (ajándékok) és vétkét (bűnért való áldozat). Az együttérzést nem törvényes rendeletként gyakorolta, hanem erkölcsi kötelességből, saját gyengesége miatt. Erőtlensége szükségessé tette, hogy saját bűneiért is áldozzon.
06.17 Izráel kiválasztása
Róma 9,1-33
HA PÁL olvasói közül bárkit is megkísértene az a gondolat, hogy az az elkeseredett üldözés, amelyet honfitársai folytattak ellene, megkeserítette őt és elidegenítette tőlük együttérzését, akkor megható bizonyságtételei elegendőek lesznek arra, hogy eloszlassák az ilyen hamis benyomásokat. (Hús)test szerinti vérrokonai iránti szeretete kétségtelen volt, és az igazi Izráel számára megígért jövőbe vetett bizalma töretlen.
A felmerülő problémák közül csupán kettőt érinthetünk most.
03.26 A kiválasztott hely
5Mózes 12,1-32
AZ ÓSZÖVETSÉG világossá teszi, hogy az a hely, ahol a nép bemutatta áldozatait és imádatát, nagyon fontos volt. Ábrahám életében azok a helyek, ahol oltárait felépítette, különösen fontos helyek voltak, pl. 1Móz 12,8; 13,18. Ahogyan Izráel népe növekedett, és ahogyan élete az ígéret földjén kibontakozott, egyre inkább létfontosságú volt, hogy a nép tudja, hol volt kijelölve az imádat központja.
01.31 Felismered-e elhivatásodat?
Elhivatásunk elsősorban nem arra irányul, hogy szentté legyünk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük. Az a legfontosabb, hogy felismerjük: Isten evangéliumának maradandó valóságként kell megvalósulnia. A valóság nem az emberi jóság vagy szentség, sem nem a menny vagy a pokol: a megváltás a valóság! A keresztyén munkásnak életbevágóan szüksége van arra, hogy ezt felismerje. Nekünk, mint munkásoknak, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a megváltás az egyetlen valóság. A személyes szentség már következmény és nem ok.
01.19 Jákob és Ézsau ellentétes vonásai
1Mózes 25,19-34
Az 1Móz 25 több ellentétet mutat be Izsák fiai között A megjelenésükben mutatkozó különbségtől függetlenül, 25. v.; vö. 27,11, van legalább négy fontos ellentét, amelyeket meg kell jegyezni. Ezek a következőkből adódnak:
Római levél
Pál apostol írta a római levelet i.u. 57-ben, a 3 missziós útja után, Korinthusból.
A levél az isteni szeretetnek, a KEGYELEMNEK az emberi szívhez vivő útját írja le.
Előbb szeretett
Izsák csak a találkozás után szerette meg Rebekát. Az Úr bennünket sokkal előbb szeretett.
Ef 1. 4 Az Atya annyira szeretett bennünket, hogy Krisztusban már a világ teremtése előtt kiválasztott minket, hogy bennünket a saját népévé tegyen, akik az ő szemében szentek és tökéletesek.
04.17 Kiválasztott
Ézsaiás 42,1.5-6; 1Péter 2,6
09.26 Megváltottak idegenben
„E nép egyedül fog lakni, nem számítja magát a nemzetek közé" (4Móz 23,9).
Ugyan ki szeretne pogányok között lakni úgy, hogy közéjük számláltassék? Hiszen még nekünk is, akik magukat keresztyéneknek mondók között élünk, sokszor olyan nehéz közöttük teljes odaadással szolgálni az Urat. Akkora a keveredés, hogy az ember sokszor szeretne valahol magányosan élni.
08.27 Megpróbált emberek
„...megpróbáltalak a nyomorúság kohójában" (Ézs 48,10).