Skip to main content

Újszövetség

12.31 Eljövök hamar!

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 22,1-21

MOST MÉG TÖBBET hallunk Isten városáról, és a könyv különböző figyelmeztetésekkel, egy ígérettel és egy imádsággal fejeződik be.

12.30 A mennyei város

OLVASNIVALÓ: 
Jelenének 21,9-27

EZ az igeszakasz valójában úgy van leírva, mint az örök igazságok szellemi kinyilatkoztatása. János ismét a Szellem által látja Isten városát egy magas hegy tetejéről. Ez olyan magasságokban van, ahonnan a legjobbak lehetnek a kilátások, és ilyen szellemi magaslatokon járva és ilyen dolgokat látva az ember joggal örvendezhet és felkiálthat: „Mit művelt Isten!" (4Móz 23.23).

12.29 Minden újjá lesz

OLVASNIVALÓ: 
Jelenének 21,1-8

MOST Isten Szellemétől csodálatos bepillantást kapunk az örökkévalóságba, és hallunk szavakat a tróntól: „Íme mindent újjá teszek." A régi dolgok örökre elmúltak.

12.28 Az Ezeréves Birodalom és ami utána jön

A JELENÉSEK azzal fejeződik be, amivel Mózes 1. könyve elkezdődött. Ott az Édenben a kígyó megcsalta Évát és a bűn számtalan romlásával bejött a világba - olyan romlással, amely visszafordíthatatlan lett volna, ha nem lett volna Istennek megváltó szándéka. Itt, egy nagyon rövid idő kivételével, a kígyó nem fog többé ámítani, mert a mélységben lesz bebörtönözve.

12.27 A visszatérő Király

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 19,1-21

ITT VAN az egész könyv csúcspontja. Megjelenik maga a Király! A megjelenést dicsőítő kórus hirdeti, és nagy fináléval fejeződik be: „Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható!"

12.26 Babilon eleste

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 18,1-24

MA a hangsúly Babilon kereskedelmi sikerein van. Fényűzése nagy, de közeledik a gyors és hirtelen vég. Minthogy a pusztulás közeledik, Isten népét felszólítják, hogy jöjjön ki belőle, nehogy szenvedjen az istentelenekkel. Ennek a gyakorlati fontossága számunkra az, hogy ne legyünk részesei modern világunk kapzsiságának, és ne legyünk a nyereség szerelmesei. Ez ellen nagyon komoly figyelmeztetést adott Pál Timóteusnak (1Tim 6,10.17). Urunk maga jelentette ki, hogy nem szolgálhatunk Istennek és a Mammonnak.

12.25 A nagy parázna

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 17,1-18

PÁL a férj és feleség közötti kapcsolat gyönyörű képét használta, hogy leírja Krisztus és a Gyülekezete közötti egységet. A Gyülekezet Krisztus menyasszonya. A menyasszony tisztaságának és odaadásának rettenetes ellentéteként mai olvasnivalónkban annak leírását látjuk, amit jogosan tekinthetünk világvallásnak, amely tökéletesen szemben áll Krisztussal. A Nagy Babilont tehát itt úgy kell tekinteni, mint a világ vallási központját. Egy elfogulatlan történész egyszer azt írta, hogy valamely kultúra tanulmányozásában a legfontosabb annak vallása.

12.24 Az utolsó csapások

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 16,1-21

A HÉT angyal gyors egymásutánban önti ki a harag poharait az emberekre és a teremtésre.

12.23 A harag poharai

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 15,1-8

AZ OLVASNIVALÓ igen komoly jelentőségű, és ezt hangsúlyozza a „nagy és csodálatos" szavak használata is. János ebben az új sorozatban Isten haragjának teljességét látja, amelyet kitölt a meg nem tért világra. Mindenek előtt azonban, mintegy előkészítéséül annak, aminek el kell következnie, azokat látja, akik diadalmaskodtak azoknak a napoknak a nyomorúsága felett, és hallja éneküket. Üvegtengerhez hasonlón állnak, amely, ahogyan a 4. fejezetből ismerjük, a trón előtt van.

12.22 Aratás és szüret

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 14,1-20

MOST a Sión hegyén a Bárány száznegyvennégyezer hűséges kővetője látható. Nem lehet néhány szóban rámutatni azokra a problémákra, amelyek ezzel kapcsolatban felmerülnek. Világos, hogy akik itt láthatók, azonosíthatók az ugyanilyen számú csoporttal a 7. fejezetben. Vita van azonban arról, hogy itt a földi vagy a mennyei Sión hegyről van-e szó. Vannak azonban bizonyos megállapítások, hogy ösztönözzenek bennünket munkánkban és bizonyságtételünkben. Ilyen az öröm, amely egy új énekben jut kifejezésre, amelyet csak ők tanulhatnak meg; ilyen az odaadás, hogy követik a Bárányt akárhova megy.

12.21 A gonosz háromság

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 13,1-18

JÁNOS MOST a tengerparton van, amely kiveti szennyét. Dániel négy fenevadat látott felemelkedni; János csak egyet, amelynek jellemvonásai mind a négyet mutatták. Azok a nagy pogány hatalmak képviselői voltak. Annak, amely most látható, volt egy feje, amely halálosan sebesültnek látszott, de csodálatosan meggyógyult rettenetes karikatúrájaként a Báránynak, Akit megöltek, de újra él. Az olvasnivaló nyelvezete nem teszi lehetővé, hogy általános értelemben egy államra gondoljunk, inkább egy egyénről van szó, akit a sárkány, a Sátán látott el hatalommal.

10.20 A Sátán levettetik

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 12,1-17

MINDEN FELJEGYZÉSBEN szükségessé válik visszamenni az időben, hogy kitöltsük a részleteket. Úgy tűnik, hogy ez történt azokban a látomásokban, amelyeket most kapott János Az ember megváltásának legkorábbi ígéretét az Édenben adta Isten. Az asszony magva és a kígyó közötti ellenségeskedés a kígyó fejének eltaposásában érte el csúcspontját. Mai olvasmányunk az ellenségeskedés történelmének látképét adja: a gonosz megpróbálja elpusztítani azt a Magot, Aki a szövetséges népen keresztül jött el, „akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindenek felett örökké áldandó Isten” (Róm 9,5).

12.19 Az ÚR a Király

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 11,1-19

A KÖZBEIKTATOTT szakasz folytatódik. Később egy angyal megméri Isten városát, de az itt egy templom, és a pogány megszentségtelenítés három és fél éve a „Jákób nyomorúságának" periódusát jelzi. Hogy itt a szó szerinti Jeruzsálemről van szó, világos a következő szavakból: „ahol a mi Urunk is megfeszíttetett" (8. v.). Tehát egy zsidó templom látható előre, amit újra felépítettek vagy áldozat, vagy vallásos központ céljaira.

12.18 Édes és keserű

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 10,1-11

MAI OLVASNIVALÓNK közbevetett szakasz a hatodik és hetedik trombita között. Isten minden üzenetközvetítője olyan méltósággal van felöltözve, amely az Ő küldöttjeihez illik. Náthán Colé Újangliában mondta az ifjú Whitefieldról. „Úgy tűnik mintha Istenének tekintélyével lenne felöltözve.” Itt is olyan a küldött pompája, aki „egy másik, erős angyal”, hogy sok nagyon tiszteletreméltó kommentátor azt mondta, hogy maga az Úr volt az, de alázatosan megállapíthatjuk, hogy minden helyen, ahol maga az Úr látható, az olvasónak nem maradnak kétségei afelől, hogy kiről van szó.

12.17 Elszabadul a borzalom

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 9,1-21

EZ az egyik legkomorabb fejezet a könyvben. Betekintést ad a gonosz sötét titkaiba, és hogy mi történik akkor, amikor a démoni hatalmak korlátok közé szorítása megszűnik. Legyen ez nagyon komoly figyelmeztetés nemzedékünknek, ahol növekvő hajlam van arra, hogy az okkultizmusba belekontárkodjanak. Ez jellemezte az Izráelt körülvevő nemzeteket, amikor beléptek az ígéret földjére (5Móz 11,9-14); „Ne cselekedjetek így az Úrral, a ti Istenetekkel!"

12.16 A trombiták megszólalnak

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 8,1-13

AZ OLVASNIVALÓ a hetedik pecsét felnyitásával kezdődik, amelyet félórás csend követett. A látomások új sorozatainak feltételezett időrendjétől függően (lásd a bevezetést) a menny csendjét úgy képzelhetjük el, mint azt a szinte nyomasztó csendet, amely megelőz egy rettenetes vihart. Ha azonban a hetedik pecsét a véget jelenti, akkor, mint ahogyan valaki mondta, „a félóra a kezdete (vagy mondhatjuk, hogy a szimbóluma) az örökkévalóság nyugalmának", az a szombati nyugalom, amely Isten népére vár.

12.15 Elpecsételtek és megvigasztaltak

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 7,1-17

AZ ISTEN az ítéleteket mindig megkülönböztetéssel hajtotta végre. A négy angyalnak, akiknek hatalmat adott, hogy kárt okozzanak a földnek és a tengernek, azt a parancsot adta, hogy várják meg az Isten szolgáinak elpecsételését. Ezt az elpecsételést hasonlítsuk össze a következő szavakkal: „azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek" (Ez 9,6). A mi üdvtörténeti korszakunkban, amikor hittünk az Úr Jézusban, érvényes lett ránk, hogy „megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Szellemével" (Ef 1,13). Minden korszakban „meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket" (2Pt 2,9).

12.14 A vég kezdete

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 6,1-17

SÚLYOS LÁTOMÁSOK három sorozatát kapja most János. Az első a könyv pecsétjeinek felnyitásával kapcsolatos. Isten, Aki hosszútűréssel foglalkozott az emberekkel, most kész arra, hogy elvégezze a számára idegenszerű munkát és ítéleteinek utat enged. A könyv végéig a Gyülekezet nincsen úgy említve, mint amely a földön van, ezért úgy látszik, hogy van igazság a következő írásban: „A pecsétek felnyitása vezeti be a rettenetes ítéleteket, amelyek erre a földre zúdulnak, miután a Gyülekezet elragadtatott a dicsőségbe" (Van Ryn).

12.13 A mennyei zene

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 5,8-14

MOST PEDIG a dicsőséges helyszín, amelyről János tett bizonyságot, éneklésbe kezd a vének hárfáinak és a szentek imádságainak kedves illata kíséretében. A Bárány elvette a könyvtekercset a kinyújtott kézből. Ebből az alkalomból új az ének és újak a körülmények. Az ének a földön kezdődik; a mennyben édesebb és hangosabb. Ez dicsőítő ének, amely méltatja a Bárány érdemét, mert Ő megöletett.

12.12 A dicsőséges bárány

OLVASNIVALÓ: 
Jelenések 5,1-7

A 4. FEJEZET látomása folytatódik, és kinyújtva látható az Örökkévaló jobb keze. Egy könyv van benne, egy tekercs, amely mindkét oldalán tele van írva, de nem lehet elolvasni, mielőtt a hét pecsétet fel nem törik, amelyekkel le van zárva. Mi ez a könyv és mi a tartalma? Lehetséges, hogy Isten minden végső szándékának teljes feljegyzése. Amikor felhívás hangzik, hogy ki méltó odajönni, hogy átvegye a könyvet János keservesen sír, mert senkit sem találtak méltónak. Azt gondolja, hogy most már a könyv tartalma sohasem lesz ismeretes. Sírásának az egyik vén szavai vetnek véget.

Tartalom átvétel