04.12 Az igazi gazdagság
„Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?" Lukács 16,11
„Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?" Lukács 16,11
„Aki utánam jön, erősebb nálam...Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be titeket" (Mt 3,11).
„A jókedvű adakozót szereti az Isten" (2Kor 9,7).
Zsoltárok 16,1-11
Ebben a zsoltárban Dávid Isten gondviselésére bízza magát, minden jó egyetlen forrására, amit tapasztal. Örül, hogy Isten népe között lakik az országban. Azt mondja, hogy bármilyen kísérlet, hogy hamis istenektől kapjon valaki segítséget, bűn, és végül fájdalomba vezet. Ő egyedül Istenhez tartozik.
"Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban" (Fil 4,19).
Pál Istene a mi Istenünk is, aki megelégíti minden szükségünket. Pál ezt biztosra vette a filippiekkel kapcsolatban, és mi is biztosra vehetjük magunkra nézve. Isten megteszi ezt, mert Ő ilyen Isten: szeret és örömmel áld meg minket, és végül Ő dicsőül meg azáltal, hogy így cselekszik. Könyörülete, hatalma, szeretete és hűsége mind összefog, csakhogy mi ne lássunk szükséget.
"Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát" (5Móz 28,12).
Ez az ígéret az esőre vonatkozott, amelyet megad az Úr a maga idejében. De az eső csak jelképezi mindazt a mennyei felüdülést, amelyet az Úr készségesen megad népének. Milyen drága az az eső, amely az Úr népét üdíti fel!