08.07 Imádság az Atya házában
(Angol ford. szerint: "...nekem az én Atyám házában kell lennem.")
(Angol ford. szerint: "...nekem az én Atyám házában kell lennem.")
Nagyon gyakran úgy gondolunk a keresztre, mint valamire, amin át kell jutnunk; pedig azért megyünk át rajta, hogy belejussunk. A kereszt egyetlen dolgot állít elénk - teljes és végleges eggyé válást az Úr Jézus Krisztussal és ez az egység semmi másban nem ábrázolódik ki jobban, mint az imádságban.
NEHÉMIÁS A PALOTÁBAN lakott, és úgy látszik, hogy a király kedvence volt. De Mózeshez hasonlóan a szíve a megalázott testvéreivel volt egy, és szíve buzgó volt, hogy bizonyságot tegyen Istenéről. Noha sohasem látta Jeruzsálemet, atyáinak városát, szerette azt, és érzéseit a Zsolt 137,5-6 szavaival lehetett összefoglalni. Testvérei jöttek, és szomorú beszámolóval szolgáltak neki Jeruzsálem helyzetéről, úgy, hogy sírva fakadt, Neh 1,4. Nem ő volt az utolsó, aki sírt Jeruzsálem felett. Nála messzemenően nagyobb Személy is ezt tette, vö. Lk 19,41.
ISTEN SZÁNDÉKAINAK megvalósulása néha késni látszanak, de sohasem maradnak el. Van egy nagyon is biztos értelmezés, amely szerint sohasem késnek egy pillanatot sem. A választott nemzetet szétszórták, nemzeti otthonuk elveszett, nemzettudatuk bizonyos mértékben elhalványult. Isten mégis előkészíti egy olyan nép visszatérését az országba, amely bálványimádóként ment el, de Istent félve jön vissza és újraépíti, sőt megtartja a házat, amíg az Ő Fia, Messiásuk megérkezik. Uralma úgy mutatkozott meg az emberek ügyeiben, hogy egy váratlan eszközt támasztott, Círuszt.
JÓSÁFÁTOT most Moáb, Ammon és Edóm hatalmas szövetsége fenyegeti. Ennek következményei az alábbiak voltak:
SALAMON MOST MINT király, népének jelenlétében imádkozik. Az imádság, akár egyéni, akár nyilvános, nem a személyes hivalkodás alkalma. Miért volt akkor egy nagy bronz emelvény felépítve a templom udvarában? Azért, hogy minden jelenlévő láthassa, és részt vehessen Salamon imádatában. Hasonlítsuk össze Nehémiás fából készült emelvényével, amelyet akkor használtak, amikor felolvasták a Szentírást Izráelnek, Neh 8,4-5. Egy faszerkezet, még ha Nehémiáséhoz hasonlít is, nem nagyon vetekedhetett Salamon gazdagságával.
Az a kegyelem, amit tegnapra kaptál, nem elég a mai napra. A kegyelem Isten túláradó jósága; mindig számíthatsz arra, hogy a kegyelem itt van, és hogy meríthetsz belőle. "Sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban" (4): azaz minden olyan helyzetben, amikor a türelmünk van próbára téve. Nem mulasztod-e el, hogy ilyenkor megragadd az Isten kegyelmét? Azt mondod: "Ó, jól van, most nincs rá szükségem." Nem arról van szó, hogy imádkozol-e, vagy Istent segítségül hívod-e, hanem arról, hogy az Ő kegyelmét elfogadod-e most!
KÉT vers van, amelyek nagyon érdemesek arra, hogy emlékezzünk rájuk 4,9-től. Jábes mindnyájunk előképe születésében, példa számunkra életében. Minden emberhez hasonlóan fájdalom közt született. Nevének jelentése „szomorú", amely megfelelő lehet bármelyikünknek, mert Ádám bűnének hatásai még velünk vannak, 1Móz 3,16; Jn 16,21. De miért írták úgy le, mint aki „testvéreinél tiszteletreméltóbb volt"? Miben különbözött tőlük? Ha semmi másról nem tudunk is, mindenkinek emlékezetes lehet őszinte imája, Jak 5,16. Az imádság szomorúság helyett örömet hoz, Fil 4,7-től.
SALAMON A TEMPLOM FELSZENTELÉSÉT áldással és Istennek adott hálával kezdte, 1Kir 8,12-21, imádsággal és könyörgéssel folytatta, ahogyan visszatekintett a múltra, 23-30. v. és előre a jövőre, 31-53. v., és egy nagy áldással fejezte be, 54-60, valamint figyelmeztetéssel, és az áldozat és örvendezés idejével, 62-66. v.
Hogy helyesen, vagy helytelenül gondolkozunk az imádságról, az attól függ, milyen az elképzelésünk róla. Ha az imádságot úgy vesszük, mint a tüdő lélegzését vagy a vér keringését, akkor helyesen gondolkozunk. A vér szakadatlanul kering, a lélegzés is szakadatlan. Nem vagyunk tudatában ennek, mégis megállás nélkül folyik. Nem mindig vagyunk tudatában annak sem, hogy Jézus tökéletes kapcsolatban tart minket Istennel; mégis így van, ha engedelmeskedünk neki. Az imádság nem gyakorlás, hanem élet. Őrizkedj mindattól, ami gátolja feltörő fohászaidat.