„Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt, elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam" (Zsolt 23,5).
Testvérünk, Pál apostol, nagy és nemes kijelentést tesz a filippibelieknek, akik jóformán egyedüli anyagi támaszai voltak: „Megkaptam mindent és bővölködöm." Pál nem említette hiányait, hanem úgy viselkedett, mint egy gazdag Atya gazdag gyermeke. Nem félt attól, hogy ezzel esetleg elveszi a kedvüket a további adakozástól. Teljesen rendjén van és illő, hogy egy apostol azt mondja egy hitetlen embernek: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem..." (Csel 3,1-10) De nem volna helyes, ha ugyanezt mondaná a hívőknek, akik minden kérését készek lennének teljesíteni. Méltatlan az Úrhoz, ha követe és képviselője azért tárja fel szükségeit, hogy szánalmat ébresszen hallgatóiban. Ha élő hitünk van Istenben, akkor mindig dicsekedhetünk Őbenne!
