„Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libanon" (Hós 14,6).
Mintha Isten gyermekének két ellentétes jellemzése volna itt egyidejűleg. A talaj fölött a hittel, bizalommal teljes, egyszerű és mesterkéletlen élet, amit Isten ültetett, és a liliom jelképez. Ennyit láthatnak az emberek. De mélyen és láthatatlanul ott vannak a cédrus erőteljes gyökerei, és ezek adnak a törékeny kis növénynek várakozáson felüli erőt. Ez annak az életnek a látszólagos ellentmondása, amely ismeri a keresztet. Külsőleg törékeny, mint a föld felett virító liliom, de százszor annyi tartalék van titokban a föld alatt. Ez a lényeg; ez mutatja, honnan jön az erő. Mennyi látszik ebből az én életemben? Amikor az emberek csak a felszínt szemlélik, mindent láttak, vagy van még valami több is? Van-e nem látható, rejtett történetem Isten előtt? Az emberek csak a maguk gyengeségében virágzó liliomot veszik számításba. Isten azonban a gyökerekkel törődik, hogy azok olyan erősek legyenek, mint a cédrus gyökerei.
„Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes; amilyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a karcolásra és járás-kelésre" (Józs 14,11).
Lehangoló tény, hogy sokan, akik pedig megtapasztalták Istennek mentő hatalmát, kételkednek abban, hogy neki most is van ereje megtartani. Hát nem tudjuk elképzelni, hogy Ő, aki a kegyelmet adja, képes megőrizni bennünket? Nézzetek Kálebre! Amilyen volt azon a napon, amikor Mózes kiküldte őt az ország kikémlelésére, ugyanolyan erőben van, amikor ezeket a szavakat kimondja. Sőt az az erő, amely elégségesnek bizonyult életének mindennapi követelményeivel szemben, elég volt a háború különleges fáradalmai közepette is. Nehéz évek teltek el közben, ám életereje nyolcvanöt éves korában sem volt kevesebb, mint negyvenévesen. Erre a tapasztalatra csak egyetlen magyarázat van: Isten ereje tartotta őt!