„A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké!" (Jel 5,13).
Velünk született hajlandóságunk, hogy a teremtményeket tiszteljük a Teremtő helyett. A Jelenések könyvében leírt küzdelmek is ebbe az irányba haladtak. A háborúság a mennyben, csakúgy, mint a földi megpróbáltatás abból származott, hogy a Sátán összeszedte minden erejét, hogy a maga számára ellopja Isten dicsőségét. De itt, a Jelenések 5-ben, a nagy koronázási napon a mennyeiek, a földiek és a föld alattiak, valamint a tengerben lévők mind egyesülnek, hogy Krisztust, a legmagasztosabbat dicsérjék. Ez a fejezet szorosan csatlakozik a Filippibeliekhez írott levél 2. részéhez: „Hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon...és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Istennek dicsőségére." „Méltó a megöletett Bárány...", ez a kereszthalál eredménye.
