„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja" (1Pt 1,3).
Ez a felkiáltás előfordul Péter írásaiban is, Páléiban is, és egyike azon megnyilatkozásoknak, melyek feltárják előttünk e férfiak szellemiségét. Mintegy bepillanthatunk mindkettőjükbe. Isten megengedi, hogy ez a személyes mozzanat is kifejezésre jusson az üzenetben, hiszen nemcsak az a kérdés, mit mondunk, hanem az is, kik vagyunk.
Előjogunk az Ige hirdetése, de egyikünk sem lehet Isten tanácsosa. Nem mondhatjuk el az Ő szavát anélkül, hogy valami személyes árnyalatot ne vigyünk bele önmagunkból. Sokan hirdetik közülünk a jó hírt, de egyetlen mondatunk megerősítheti vagy megdöntheti mindazt, amit mondunk. „A szív teljességéből szól a száj" (Mt 12,34). Alázatosak vagyunk-e vagy lázadók, megtörtünk-e már a kereszt alatt, vagy még nem, az igazságnak ki kell derülnie, mert Isten nem használhat színészeket. Szellemiségünk szavainkban nyilvánul meg.
