„Tudom a te nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy)" (Jel 2,9).
Körülnézve elszomorodunk a megdöbbentő hiány miatt, amit oly sok hívő ember életében látunk. Alig van jele a bővölködő életnek. Még saját szükségükre sem jut, nemhogy másoknak tudnának adni. Miért ilyen szegények? Mert nem tudják, hogy a Szent Szellem fegyelme hova vezetheti el őket. A zsoltáríró így szól: „Szorultságomban kiszélesítetted látókörömet" (4,1) (J. N. Darby fordítás). Egy ideig tartó szegénység célja végnélküli meggazdagodás. Isten terve nem vezet szorosságba és szegénységbe, hanem hogy mindezeken keresztül bővölködő életet és növekedést adjon. Isten népét soha nem hagyja tartós feszültségben, szegénységben, nem ez a cél, ezek csak eszközök szándéka eléréséhez. A keskeny út kitárul a végén, és a szegénység ösvénye bővölködő élethez vezet.
