„És a ház megtelt a kenet illatával" (Jn 12,3).
Amikor az alabástrom szelence eltöretett az Úrért, a betániai otthont a legédesebb illat járta át. Valami felszabadult, amit mindenki kénytelen volt észrevenni és értékelni. Mi ennek az értelme?
Találkoztál már olyasvalakivel, aki bár mélységesen szenvedett, de ezek a megtapasztalások arra kényszerítették, hogy egyedül az Úrban találja meg vigasztalását? Ilyenkor azonnal észlelhettél hasonlót. Az ember szellemi érzékeivel mintha közvetlenül érezné az illatot, amit Pál a „Krisztus jó illatjának" nevez. Az ilyen életben megtörik valami, hogy ami Istentől való, felszabadulhasson. Igen, a betániai házban szétáradó illat ma is betölti a Gyülekezetet. Mária illata soha nem száll tova.
