„Mindaz, ami régen megíratott, a mi tanulságunkra íratott meg..." (Róm 15,4).
A keresztyénség nem csupán tanításokra, hanem valóságos példákra épül. Isten - többek között - a történelem segítségével tanít. Beszél nekünk az Ő akaratát ismerő és megcselekvő emberekről. Ha tanulmányozzuk életüket, a magunk számára is tanulságokat szűrhetünk le Isten bánásmódjáról, de akaratának teljesítéséről is. Ezeknek az embereknek az életében Isten keze munkálkodott, és ha figyelünk rájuk, jobban megérthetjük Istennek ránk vonatkozó tervét is.
Vajon minden egyes esetben külön meg kell mondanunk a gyermeknek, miképpen cselekedjen? Külön-külön kell utasítanunk, engednünk vagy tiltanunk minden egyes részletre nézve? Nem jön-e rá sokkal több mindenre, ráadásul jóval kitörölhetetlenebbül, ha szüleit megfigyeli? Szívesebben tanulunk abból, amit látunk, mint abból, amit hallunk. Az előbbi mélyebb benyomást tesz ránk, mert a tanítások többnyire elvontak, a példák azonban kézzelfoghatóvá teszik a tanítás megvalósítását. Isten útjai elvben ma is ugyanazok, mint a bibliai időkben. Ő olyan bőséges történelmi anyagot bocsátott rendelkezésünkre az Ó- és Újszövetségben, hogy ha van bennünk türelem és állhatatosság, mi is reménységet meríthetünk a Szentírás vigasztalásából.
