„Mert azért halt meg és elevenedett meg Krisztus, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék" (Róm 14,9).
Pál nagyon erős kifejezést használ, amikor a negyedik versben megkérdezi: „Ki vagy te, hogy megítéled a más szolgáját?" (A „te" névmás hangsúlyos a görögben.) Micsoda elbizakodottság a részünkről, hogy megítéljük az Úr szolgáját, aki egyedül neki felelős! Egyikünknek sem feladata a szentek feletti uralkodás és rendreutasítás; mintha Isten nem kormányozhatná el az övéit nélkülünk. Mi nem haltunk meg értük. Én nem lehetek sem az élők, sem a holtak ura. Magamra merem akkor venni mások életének szabályozását? Legyek inkább türelmes velük szemben, amiképpen Isten is türelmes volt velem. Végül is, én abban bízom, hogy a Szent Szellem munkálkodik a szívemben. Miért ne bízhatnék abban is, hogy éppen úgy munkálkodik annak a szívében is, aki testvérem a Krisztusban?
Róm. 14.4 Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.
