„Vizsgálj meg engem ó Isten...és lásd meg, van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?" (Zsolt 139,23-24).
Önismeret nem származhat egyszerű befelé fordulásból. A befelé tekintés vagy önelemzés sohasem vezet bennünket igazi ismeretre. Csak akkor látunk, ha Istentől kapunk világosságot. Úgy gondolom, ez egyszerű. Ha meg akarjuk állapítani, hogy tiszta-e az arcunk, mit csinálunk? Gondosan végigtapogatjuk a kezünkkel? Természetesen nem. Keresünk egy tükröt, és a világosságra megyünk. Itt azután tisztán fogjuk látni az arcunkat.
Ugye értitek, mit jelent ez: „Vizsgálj meg engem!" Nyilván nem azt, hogy én megvizsgálom magamat, hanem hogy: „Te vizsgálj meg engem!" Ez a megvilágosodás útja: Istennek kell engem megvizsgálnia. Helyes önismeretre tehát nem az önelemzés, hanem maga Isten vezet el minket.
