„Nem veszendő holmin váltattatok meg, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Krisztusén" (1Pt 1,18-19).
A bűn hármas probléma elé állítja Istent. Mint engedetlenség lép be e világba és elidegenedést támaszt Isten és az ember között. Isten nem lehet többé közösségben az emberrel, mert ott van az útban valami, ami akadályozza azt. Ő maga mondja tehát: „Mindnyájan bűn alatt vannak" (Róm 3,9). Azután - másodszor - ez az emberben lévő bűn, mely gátat állít Istennel való közössége elé, a bűnösség érzetét, bűntudatot ébreszt benne. Itt maga az ember mondja lelkiismeretének felébredésekor: „Vétkeztem". De ez még nem minden, mert a bűn - harmadszor - a Sátán számára is alap, hogy vádoljon minket a szívünkben. A „testvérek vádolója" (Jel 12,10) tehát az, aki így szól: „vétkeztél".
Így az Úr Jézusnak, hogy minket megváltson és Isten tervébe visszavezessen, ezt a három problémát kellett megoldania: a bűn, a bűntudat és a Sátán vádjainak kérdését. Egyedül csak az Ő sokakért kiontott drága vére lehetett elégséges e kérdések megoldására, vagyis hogy eleget tegyen Istennek, elfedezze bűneinket és rácáfolhasson a nagy Vádolóra.
