„Ekkor Jézus vette a kenyereket" (Jn 6,11).
Isten legtöbb csodájához valami anyagot vesz igénybe. Itt az Úr Jézus öt kenyeret és két halat használ fel. Átváltoztathatta volna a köveket is kenyerekké, de nem tette. Ehelyett a neki felajánlott dolgokat használta fel. „Hozzátok ide hozzám!" - mondta. Amit Ő tesz, rajtunk keresztül teszi. A csoda ott kezdődik, hogy én mindenemet leteszem az Ő kezébe. Ha a kenyeremet megtartom magamnak, csak egy ember fog enni belőle. De ha átadom neki, maradhatok-e éhes?
A zsidó nép nagy szegénysége idején Malakiás próféta átadta Isten üzenetét, mint feleletet a nép problémájára. Így hangzott: „Hozzátok be az egész tizedet a kincstárba" - és íme! Egy parányi dugó elegendő, hogy egy nagy palackot lezárjon és tartalmát visszatartsa. Hasonló ehhez a mennyek királysága is. Sokszor csak azért nem tapasztaljuk Isten csodáit, mert nem adunk neki semmit, amit felhasználhatna. Ő csak igen csekély dolgot kíván tőlünk: azt, amink van. Erre viszont szüksége van.
