„Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt" (Zsolt 46,11).
Ha Isten trónja inogni látszik, meg tudja-e szilárdítani? Egyesek így gondolják. Jákob is ilyen volt. Isten világosan megmondta, hogy övé lesz az elsőbbség, és Jákob ezután minden tettével elő akarta mozdítani Isten terveit. Látta, hogy ő Isten választottja, és ezt szívesen el is fogadta. Egy napon azonban megtudta, hogy atyja kiküldte Ézsaut vadászni, és kilátásba helyezte számára az áldást. Ha ez megtörténhet, hol van akkor Isten ígérete? Tenni kell valamit! Az okos, fogékony Jákob, aki egyúttal ravasz cselszövő is volt, úgy gondolta, hogy Isten helyett kell cselekednie. Megcsalta hát atyját. Csalása miatt azonban minden látszólagos nyereségét hátrahagyva menekülnie kellett. Igen, ő valóban Isten választottja volt, és Istennek szüksége volt rá, ám egyelőre nem ismerte sem Istent, sem önmagát. Csak a kemény isteni fegyelmezés, melyben ezután részesült, változtatta meg. A leleményes, okos emberek általában nagy adagban kapják ezt.