„A Te világosságod által látjuk a világosságot" (Zsolt 36,10).
Az Ő világossága sokféleképpen juthat el hozzánk. Néhányan láttunk szent embereket, akik valóban ismerték az Urat, és velük imádkozva, beszélgetve észrevettük, hogy Isten világossága sugárzik róluk. Én találkoztam egy ilyen személyiséggel, egy nőtestvérrel, aki most már az Úrnál van. Azóta is mint „megvilágosodott" keresztyénre gondolok rá. Ha csak beléptem a szobájába, közvetlenül éreztem Isten jelenlétét. Azokban a napokban még nagyon fiatal voltam, és egy csomó tervet, elképzelést dédelgettem a megszentelődés módjáról. Ezekkel mentem oda az említett nőtestvérhez, és próbáltam őt meggyőzni arról, hogy mit kell cselekedni. De mielőtt még kinyitottam volna a számat, ő néhány egyszerű, természetes szót szólt. Egyszerre csak felragyogott bennem a világosság, és megszégyenülten álltam ott. Megláttam, hogy tervezgetéseim és cselekvéseim mennyire földhözragadtak és emberiek. Ez a nőtestvér egyedül Istennek élt, és mint egy ilyen fénnyel átitatott lélek, másoknak is világított.