„Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem" (Józs 5,14).
Józsuénak az volt a feladata, hogy Izraelt bevezesse az országba, ahol két erős néppel kellett megküzdeniük; nem lett volna tehát csoda, ha elcsügged. De itt Jerikónál, látomás adatott neki. Egy férfiú állt előtte kivont karddal. „Közülünk való vagy-e te, vagy ellenségeink közül?" - kérdezte Józsué. A felelet egy megalkuvást nem ismerő „nem" volt. Sem az egyik, sem a másik oldal számára nem jött az a férfiú. Ő úgy érkezett mint „fejedelem".
Dicsőség legyen Istennek, hogy serege élére áll mint fővezér. Mi azt szeretnénk, ha minden körülöttünk forogna, és érdekeinket szolgálná! Istennek azonban nem ez az akarata. Ő nem a harc közepén áll, és nem az egyik vagy a másik oldalnak nyújt segítséget. Számunkra sem a segítség a lényeg, hanem hogy elfogadjuk-e az Ő vezető szerepét. Nem ismered Istent, ha azt gondolod, hogy Ő alárendelt helyet foglalhat el bármilyen küzdelemben. Övé a vezér helye. Csak így értheted meg, mit jelent, hogy Ő kivonta a kardját a javadra.