„Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged" (Jób 42,5),
Az alapos elméleti tudás könnyen felfuvalkodottá tehet bennünket; büszkélkedünk ismereteinkkel, véleményünkkel. Magáról az igazságról meg is feledkezhetünk, ha ügyes érveléssel vagy nem egészen tisztességes módszerekkel már eleget csűrtük-csavartuk. A szellemi látás azonban forradalmi jelentőségű olyannyira, hogy mellette minden más eltörpül. Ha egyszer igazán megláttuk az Urat, soha többé nem felejthetjük el Őt. Amikor a Sátán támadásai szaporodnak, és barátaink tanácsadása hiányzik, Istenről való belső ismeretünk birtokában a próbák idején is képesek leszünk a helytállásra.
Megtérésem után egy-két évig még féltem attól, hogy egy modernista vagy ateista kerül az utamba, és bebizonyítja a Biblia hibás vagy megbízhatatlan voltát. Úgy gondoltam, ebben az esetben mindennek vége lenne: elveszíteném a hitemet, noha én hinni akartam. De most teljes békesség van bennem. Ha akárhányan is jönnének, annyi bizonyítékot hozva fel a Szentírás ellen, amennyi a töltény az európai fegyvertárakban, feleletem ugyanaz maradna: „Sok tekintetben jól okoskodsz, ám én ismerem az én Istenemet, és ez nekem mindenre elég."